Március folyamán több, mint 200-an vettek rész Energiamenedzsment programjainkon. A téma aktualitását mi sem jelzi jobban, minthogy naponta olvashatunk cikkeket, elemzéseket az emelkedő stressz szintről, a kiégésről, vagy épp a veszélyeztetett korosztályokról.

A programjainkon mi is felvettünk egy rövid kérdőívet, amely Tony Schwartz energiamodelljére épül. * Ezek szerint energiaterületeink töltöttsége a következőképpen alakul:

Fizikai energiaszintünk a legalacsonyabb, mindösszesen 54%-os. Két veszélyeztető rossz szokásunk van: egyrészt 2/3-unk nem végez elegendő testmozgást, másrészt 58%-unk nem tart munkája közben rendszeres felfrissítő szüneteket. Kiemelten veszélyeztetett csoport a felsővezetői: 83%-uk nem mozog eleget.          
A fizikai töltöttségünk a teljes energiamenedzselésünk biztos alapja. Épp ezért, amennyiben azt nem kezeljük jól, úgy hosszútávon a többi energiaterületünk is gyengülni fog. Ha te is azok közé tartozol, akik hetente nem mozognak minimum háromszor, akkor irány az erdő, a tornaterem, a bicikli, vagy válassz bármit, ami jólesik!

Érzelmi össztöltöttségünk 57%-os. A megkérdezettek 66%-ának túl kevés ideje jut azokra a tevékenységekre, amelyeket a legjobban élveznek. Itt is kiemelkedően alacsony a vezetők eredménye, a felsővezetők 83%-ának, a középvezetők 71%-nak nincs ideje azokra a tevékenységekre, melyeket élveznek. Bár általánosan kevés időt tudunk szentelni a szeretett tevékenységeinkre, a felmérés eredményei szerint a gyereket nevelők szignifikánsan elégedetlenebbek e lehetőségükkel. (2 gyermeket nevelők esetében az eredmény: 82%)

Mentális energia szintünk 61%-os. Az előző két energiaterületnél magasabb a töltöttségünk, mégis az egyik terület, amelyben a legtöbbet szeretnének fejlődni a résztvevők. Mi áll ennek a háttérben? A megkérdezettek 63%-ának gyakorlatilag alig van olyan időszaka, amikor az elméjük csendes és gondolatoktól mentes lenne. Legkritikusabb a helyzet a középvezetők csoportjánál, ahol a megkérdezettek 77%-a jelzi azt, hogy egyáltalán nincs ideje elméjét lecsendesíteni. 
Visszaköszön tapasztalatunk ott is, hogy a megkérdezettek több, mint fele nem tud elég időt tölteni stratégiaalkotással, kreatív gondolkodással. A középvezetők majd 2/3-a jelzi ezt veszélyes területként.

Spirituális össztöltöttségünk 66%, energia piramisunk legjobban feltöltött területe. Jó hír, hogy a megkérdezettek 2/3-ának mindennapjait élvezetes feladatok töltik ki, a szenvedélyes elkötelezettség megjelenik munkájukban. Mindemellett minden 2. ember érzi azt, hogy jelentős hézag van aközött, amiről azt mondja, hogy az életében a legfontosabb, és ahogyan ténylegesen felosztja idejét és az energiáit.

Hogyan tovább? – merülhet fel sokakban a kérdés. Tapasztalatainkról, változásokról és lehetőségekről egy későbbi bejegyzésben adunk hírt.

* Tony Schwarz: Manage Your Energy, Not Your Time in HBR (2007. október) alapján

Amikor a napunk szétzuhan

― Van egy perced? – hangzik fel vállad mögött az ismerős kérdés.             
― Persze! –  megy rá kapásból a válasz.     
Ez ugye egy, a tipikus energiavámpírnak is becézhető napi szintű eseményekből.

Most persze lehet azon vitatkozni, hogy egy jó vezetőnek az a dolga, hogy ezekben a helyzetekben elérhető legyen, legyen nyitott az irodája, hallja meg a munkatársakat… De őszintén, ugye van olyan, hogy te is arra gondolsz: bárcsak dolgozhatnék végre egy csöndes szobában, ahol senki sem lát!

A múlt heti Energiamenedzsment tréningünkön a vezetői tapasztalattal is jócskán megáldott résztvevők csokorba gyűjtötték a tipikus energiarabló tapasztalatukat. Ebből adunk közre néhány gyöngyszemet:

• Reggel rád zuhan az éjszaka eredménye, megjelenik a már ismerős kis ikon. Új leveled érkezett. 10-50 nem olvasott email. Este 10-kor jöttél le a szerről. Jé? Mások tovább dolgoznak éjszaka?
• Napközben kiegészítésképpen kapsz még 100, akár 200 újabb levelet. Hogy van erre másoknak ideje? Ők persze dolgozhatnak?
• Ebédelni is emailen hívnak a kollégák. A szomszéd asztaltól… Már ismernek. Beállítják, hogy figyelmeztessen is felugró ablakokkal.
• De nem telik el sok idő, újabb felbukkanó a buborék: chat-elni akarnak veled. Ja, hogy azon is be vagyok jelentkezve?
• Jön a hír: csak ma, kivételesen mindenki mindent dobjon el, amivel foglalkozott: bejelentések várhatóak, íziben elő kell készítened egy vezetői anyagot.
• Csak most, ezt is csak kivételesen: egy pillantás a Facebookra. Hú de érdekes cikket tett ki a barátunk, olvassuk is azonnal. Katt ide, onnan katt oda: elment 20 perc… (csak némi háttér:” A Twitter, a Facebook és hasonló közösségi oldalak 1,38 milliárd font -mintegy 400 milliárd forint- kárt okoznak a brit nemzetgazdaságnak az elvesztegetett munkaidő miatt – derül ki egy felmérésből.”)
• Konferenciabeszélgetés. Háttérben ismerős zajok: a klaviatúra diszkrét kattogása. Persze, fut végig a fejedben, elfelejtette mute-ra állítani… Vajon minden párhuzamosan zajló történetét hallani fogod??? És ha ő ezt megteheti, te miért ne tehetnéd és elkezdesz szörfölni a nyitott ablakok között. És akkor egy távolról jövő nem várt kérdés: „Zoli! Erről mi a véleményed?” …Miről is? … De már öreg róka vagy: „Mielőtt állást foglalnék, összefoglalnád, hogy meddig jutottunk?”, vagy egyszerűen jelzed: hiba volt a kapcsolatban…
• Közben a telefonodra pillantasz és észreveszed, hogy volt egy nem fogadott hívásod. Óvoda… Lehet, hogy indulhatsz azonnal? Beugranak a régi szép emlékek: élesen emlékszel milyen is volt megérkezni a János Kórházba, amikor a gyerek a hintából fejre esett. És hogy az ő ágya alatt a földön egy laticelen aludtál 4 napig? Az persze semmi sem volt ahhoz képest, hogy enni sem kaptál. De el a vámpír gondolatokkal és máris visszahívod a nem fogadottat…

Vagy ezek egyáltalán nem ismerősek? Jó neked… Az eddigi felméréseink szerint a legtöbbünknek komoly nehézségei vannak a mentális energiákkal. Azaz nehéz egy dologra fókuszálni, könnyen megzavarnak a beeső impulzusok (ld. fenn), roppant kevés időt tudunk a hosszú távú feladatokra, stratégiára szánni, időnk nagy részét krízisekre való azonnali reakció teszi ki.

Egy feladatra átlagosan 11 percünk van, amit 3 percenként valamivel félbeszakítunk. 
Ijesztően hangzik. Bár már egyre többen vannak, akik ezt észre sem veszik, hisz már annyira természetes.

Azaz 5 praktika, hogy valóban hazaérkezz munka után

Egy keményen végig dolgozott munkanap után valóban hazaérkezni nem könnyű. Még pörögnek a gondolatok, az elmaradt telefonokon jár az eszünk, újabb ötletek ugranak be a munkánkkal kapcsolatban, miközben már otthon gyereksereg vesz minket körül, folyamatosan csacsognak és arra várnak, hogy végre veled beszélgethessenek.

Mi segíthet minket abban, hogy mire hazaérünk, addigra letegyük a munkát és fejben is átkapcsoljunk az otthoni üzemmódba?

Tipp 1 – A hazaindulás előtt 15 perccel állj le a munkával

Minden nap ütemezz be magadnak egy 15-20 perces záróidőt. Írd fel, hogy milyen feladatokat fogsz másnap megcsinálni, osszad be így a következő munkanapod, gondold végig, hogy mivel és hogyan haladtál. Rakj rendet magad körül (hiszen van, akit ez segít ahhoz, hogy rendet rakjon a fejében is). Ebben az időszakban már ne e-mailez, ne hívj senkit. Engedd magadnak, hogy lelassulhass és befelé fókuszálj.

Tipp 2 – Írd össze, vagy gondold végig, hogy mit tettél aznap

Ne csak „to do” listát készíts. A „done” listára éppúgy szükséged van! Nézzed végig, hogy mit csináltál aznap, milyen dolgokkal haladtál, mire vagy büszke, mivel vagy elégedett. Meg kell tanulni, hogy ne csak az előttünk tornyosuló feladatokra koncentráljunk, hanem adjunk magunknak időt az elismerésre.

Tipp 3 – Szóljon a zene, vagy élvezd a csendet!

Válts hangsávot. Ha tömegközlekedéssel mész haza: olvass! Ha autóval, hallgass zenét, vagy hangoskönyvet! Vannak, akiknek ugyanakkor pont a teljes csönd segít, vagy az, hogy végre nem szólnak hozzájuk. Ez esetben figyelj arra, hogy a hazamenetel a te időd legyen! Ne hívj útitársat!

Tipp 4 – Tervezz egy esti, vagy hétvégi programot

Kapcsolj át a magánéletedre. Találj ki egy jó esti programot, vagy akár kezdd el a hétvégi programjaitokat megtervezni. Ez ugyanúgy mozgásban tartja az elméd, de a fókuszváltás lassan megérkeztet téged az otthoni életbe.

Tipp 5 – Otthoni megérkező rutinok kialakítása

Egy-egy rutin jól segíti a változást. Amikor hazaérsz, akkor vegyél egy jó zuhanyt, egyszerűen kimossa belőled a munkát és felfrissít. 
Öltözz át! Vegyél fel az estéhez egy kellemes, kényelmes ruhát. 
Ha még így is nehéz megérkezned, beszéld meg a családdal, hogy –bár itthon vagy már – még szükséged van egy félórás piszmogos időre. Menj be egy szobába, vagy feküdj le, akár sétálj egyet. A családnak is jobb lesz, ha félóra múlva tényleg velük leszel.

Van neked is bevált módszered? Oszd meg velünk!

Játszunk egy kicsit, jó?

Rábukkantam egy érdekes listára. Senkit ne tévesszen meg a felsorolás: nem a nagybetűs életigazság és még nem is a mindentudás széruma, de azért van benne jó néhány vitalizáló csöpp.

Olvassad át a listát (Figyelem! Szánj rá 5 percet. Ha rohansz, akkor gyere inkább vissza…)

1. És most jelöld be, hogy neked mi az a 2 legfontosabb változás, amit szeretnél az életedbe behozni. Ha kell, akár egészítsd ki a listát!
2. Miért fontosak ezek neked? Mi az, ami most hiányzik az életedből és ezzel pótolni tudnád? Milyen energiákkal vértezne fel a változás?
3. Meg tudod mondani, hogy mi tartott vissza téged eddig? Mit kaptál érte cserébe?

A lista Tony Schwartztól származik, aki hosszas kutatásokkal alapozta meg az Energiamenedzsment szakirodalmat.

Én idénre két célt tűztem ki magamnak.

Multi-multi-multitasking:

Egyfelől szeretnék leszokni a multitaskingról, mert megtapasztaltam, hogy bizony kiesnek események és történések az életemből. Hosszas kutatómunkával (azaz utána olvastam) tudományos megalapozottsággal állíthatom, hogy bármilyen tökélyre is fejlesztjük fókuszolási képességünket, nem tudunk egyszerre több dologra figyelmet fordítani. Úgyhogy listám van a céljaimról, az ehhez kapcsolódó feladatokról és beosztom az időmet. 
Külső segítséget is kaptam, installáltam egy „figyelő szoftvert”, ami heti szinten visszajelzi, hogy a beállított célértékhez képest mire, mennyi időt fordítottam. (zárójeles megjegyzés: lassan belemerülőknek izgalmas feature: magad állíthatod be, hogy pld. a facebook mennyire hasznos időtöltés neked.) Finomságairól majd egy későbbi blogbejegyzésben írok.

Mozgás:

Na jó, könnyű dolgom van… Ez az évem félig sabbatical év. Ebbe belefér, hogy David Lloyd barátomat (ez a szomszédos tornaterem) napi szinten meglátogassam. Nem tudom leírni, hogy mennyire jó érzés mindennap tornázni, vagy épp úszni. Azt viszont le tudom írni, hogy drága kollégáim milyen empátiával gondolnak rám, amikor egy virtuális megbeszélés közepén felpattanok és jelzem, hogy eljött az idő, tornázni indulok. Sárgulnak. De nem is ez a fontos. Észrevettem, hogy a mozgás nemcsak a fizikai energiáimat tölti, de határozottan hozzásegít a mentális energiák újratöltéséhez. Egy-egy kiadós torna után ugyanis mindig új ötletekkel jövök haza és fejben már megváltom a világot. Ilyenkor úgy kezdem az ötlet bevezetését, hogy úszásból jövök… Már tudják.

A változást mindenki másképp éri el. Nekem szükségem van a saját tapasztalásomon túl a tudományos háttérre. Ha azzal megvagyok, akkor onnan már nem is olyan nehéz az út.

Energiamenedzsment!

Kezdjük egy gyorsteszttel:

1. Ritkán alszom 7-8 órát, gyakran ébredek fáradtan
2. Nem mozgok eleget, azaz sehogy se jön ki a heti 3 kardió és 1 erőtréning
3. Gyakran ideges vagyok a munkahelyemen, ami a követelmények emelésével csak fokozódik
4. Ritkán van időm azzal foglalkozni, ami igazán fontos nekem Van nehézségem az egy dologra való fókuszálással.
5. Könnyen átkattintok a beérkező mailekre.
6. Az időm nagy részében a beeső kérésekre és kérdésekre válaszolok, kevés a hosszú távú célok mentén való elmélyült munkám.
7. Kevés időt és energiát szentelek arra, hogy a világban pozitív változásokat indítsak el.

7-ből 7-szer Nem-mel válaszoltál? Akkor már be is csukhatod ezt az oldalt! 
De ha nem, akkor még érdemes tovább olvasnod! Vannak véges erőforrásaink. Ilyen pld. az időnk. Egy nap 24 órából áll.

“Reggel kell egy fél óra, hogy magamhoz térjek, aztán gyors zuhany, majd bekapok egy falatot, aztán ellenőrzöm a gyerek iskolatáskáját, uzsonnakészítés, autózás, búcsú és röpke 40 perc a dugóban. 8.45 körül beesek a cégbe. Email hegyek és orrba-szájba meetingek. És már 5 óra. Aztán irány a gyerekért (vagy ma épp a párom hozza el?), játék, tanulás, főzés, összepakolás. 10 óra. Végre mindenki ágyban. Na, most dolgozhatok.”

Vannak ugyanakkor változtatható erőforrásaink. Mint pld. az energiánk. Ha figyelünk rá és edzésben tartjuk, akkor magas energiaszinten, magas teljesítményt tudunk elérni. Sőt, úgy tűnik, hogy pont az energiánk menedzselésével tudunk nagyobb teljesítményre szert tenni. Sajnos ugyanakkor, ha kizsákmányoljuk az erőforrásainkat, akkor előbb-utóbb lemerülünk. Fizikailag, lelkileg, mentálisan, vagy akár érzelmileg.

Jim Loehr és Tony Schwartz (The Power of Full Engagement című könyvében) 4 olyan területet azonosít, melyek karbantartása elengedhetetlenek a kiegyensúlyozottsághoz. Mik is ezek?

Fizikai (energiánk mennyisége):

Az összes energiánk alapja, hiszen fizikai energiára van szükségünk a teljesítés bármilyen formájához. A fizikai energiánk 4 különböző elemből áll:

1. Táplálkozás (a testünk egészséges tápanyaggal való ellátása)
2. Sport, fitnesz (fizikai erőnlétünk karbantartása, fejlesztése)
3. Alvás (a megújuláshoz szükséges alvás biztosítása)
4. Megújulás (napközbeni aktivitásaink, melyek az elemeink „újrafeltöltését” segítik).

Érzelmi (energiánk minősége):

Hogyan tudunk érzelmi állapotainknak tudatában lenni és hogyan vagyunk képesek a stressz és negatív helyzetek kezelésére?

Mentális (fókusz biztosítása):

Úgy tűnik, hogy minden hír ellenére csak egy dologra tudunk egyszerre fókuszálni. Így a mentális fókuszunk akkor tud kiteljesedni, ha figyelmünket valóban egy dologra irányítjuk, és nem engedjük megzavarni pld. a beeső e-mailekkel, vagy a szobánkban zajló beszélgetésekbe való bekapcsolódással.

Lelki (életünk célja):

ha a fizikai energiánk volt a többi energia alapja, akkor ez pedig az energiáink iránymutatója. Mert lelki energiánk mozgatja a másik három energiaforrásunkat. Minél inkább tudunk életünk céljára fókuszálni, annál inkább éltetjük többi erőforrásunkat. Ha tehát tudatosan foglalkozunk az energiánkkal, akkor a napunkról valahogy így számolnánk be:

„Frissen ébredtem, még aludt a család. Volt időm, hogy átgondoljam, ma mit szeretnék csinálni. Aztán felébredt szép lassan mindenki, jött a közös reggeli és elindultunk az iskolába. A munkahelyemen elsőként a két legfontosabb projekttel foglalkoztam. Aztán rövid séta a friss levegőn. Ez mindig segít az elmélyült munkára való ráhangolódásban. Ma ugyanis az éves célunkkal kapcsolatban volt némi kutató munkám. Ebéd után a kollégákkal volt projekt meeting. Még azt is meg tudtam csinálni, hogy az iskolai kör előtt elmentem tornázni. Így aztán este végre tényleg otthon tudtam lenni, nemcsak testben, de fejben is. Jó volt így megkezdeni a hétvégét. Ja! A laptopot nem kapcsoltam be, helyette egy izgalmas filmet néztünk meg”.

Mert mik is az alapvető különbségek a két példában?

• Priorizálás – átgondolom, hogy mivel fogok foglalkozni és mire, mennyi időt szánok (segíti a mentális energiát és a céljainkkal való összhang a lelki energiát is)
• A napi energia-görbéhez igazítom a napi ritmus – az elmélyülést igénylő feladatokat akkor végzem, amikor ehhez a legtöbb energiám van (általában kora reggel) és a megbeszéléseket, amelyekhez már másfajta figyelem kell, délutánra teszem. (mentális és érzelmi energiánkat növeli)
• Sport – minimum heti 4-szer 40 perc szükséges a testünk karbantartásához. (fizikai energiánk újratöltése)
• Fókusz és jelenlét – a jelen pillanatának megtapasztalása és megélése. Lelkileg és fizikailag, azaz fejben és testben is ugyanott vagyok. (mentális és lelki energiánk növekszik)

Az energiánk menedzselésének legfontosabb üzenetei a következők:

1. Az energiádat menedzseld, ne az idődet!
2. Figyelj arra, hogy (tartósan) semelyik energia területedet se hanyagold el!
3. Ha pedig ott susog a füledbe a kisördög, hogy „csak még ezt befejezem, meg ezt még megválaszolom” és ennek következményeként elmarad a feltöltődés, akkor jusson eszedbe: a kevesebb sokszor több!