Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ezt az embert Szilveszternek nevezték el a szülei. Biztosan nem ismerték azt a latin mondást, hogy nomen est omen. A nevünkben hordozzuk a sorsunkat és ha ezt Szilveszter tudta volna, biztosan tiltakozik ez ellen a névválasztás ellen. Lehet, a biztonság vagy az állandóság nevek közül választott volna, de sajnos ilyen nevek nem szerepeltek a naptárban és amúgy sem volt módja választani.
Hősünk mit sem sejtve viselte ezt a baljóslatú nevet. Miért volt ez a név baljóslatú? Ennyire azért ne vágjuk a dolgok elébe, ismerjük meg inkább jobban Szilvesztert, ha már ő lett történetünk főszereplője. Ez a daliás úr, minden reggel azonos időben a vekker csörgésére ébredt és hozzálátott reggeli teendőinek elvégzéséhez. A kávét feltette főni és már békésen kotyogott a tűzhelyen. A tisztálkodás, öltözködés és reggeli kávé elkortyolgatása után Szilveszter elköszönt kedvesétől és a gyerekeitől és munkába indult. Naptárjában sorjázó feladatait sorjában elvégezte. Akadtak ugyan néha értetlenkedő ügyfelek vagy munkatársak, de ezeken a nehézségeken hősünk gördülékenyen átjutott.
A maguk egyhangúságában peregtek a napok, amíg egy reggelen hősünk arra ébredt, hogy körülötte a dolgok gyökeresen megváltoztak. Az ébresztő reggel hiába csörgött, nem kellett már munkába mennie. A gyerekei is otthon maradtak, mert bezárt az iskola. Szilveszter indult volna a kávéfőző felé, de ahogy a bepillantott a konyhába, földbe gyökerezett a lába: szembe találta magát a Hétfejű Kiszámíthatatlansággal! Ott terpeszkedett hatalmasan és nyújtogatta a fejét a lakás többi része felé.
“Elájuljak? Elfussak? Vagy fegyvert ragadjak?” Agyában lázasan kutatott régi emlékei után, olyan sárkányos mesék ugrottak be homályosan, melyeket az édesanyja mesélt neki gyerekkorában. “Hú, az a mese a 24 fejűről! Az rettenetes volt! Szerencse, hogy ez csak hétfejű!” Ettől a gondolattól csak egy pillanatra tudott megnyugodni – no de ez is valami ilyen nehéz időkben! ”Hogyan is győzött azokban a régi esti mesékben a hős?” – kutatott újra emlékeiben. Voltak segítői. „Ez az, számba kell vennem a segítőimet! Hej, de táltos paripám nincs, de parazsam se, amivel formába hozhatnám.” Akkor mihez folyamodjon? Bánat kerítette hatalmába. Semmi sem volt már a régi. Régen néha kissé unalmasnak talált élete most egyszeriben megszépült és a mostani kiszámíthatatlanul feketén tátongott előtte.
Már kezdett elkeseredni, amikor eszébe jutott, hogy vannak gyerekei, felesége és munkatársai. Igen, a munkatársak közben jelezték, hogy ma reggel velük is ugyan az történt, mint Szilveszterrel. Eszébe jutottak a gyerekei, akik ráadásul még a meséket is szerették és láthatólag nem izgatta őket különösebben, hogy bezárt az iskola. Odafordult hozzájuk: „Mit tegyek ezzel a Hétfejűvel?” A három kisebb-nagyobb iskolás gyereke egymás szavába vágva mondta a sárkánylegyőző tippeket a Fehérlófiától a Shrekkig. Nem ismerte mindet, de az kristálytisztán kiderült, hogy meg kellene ismerni, kivel is áll szemben. “Megismerni az ellenfelet? Nem is rossz gondolat! Ezt teszem egy tárgyaláson is!” Miután gyerekeit megölelgette és megdícsérte, hogy milyen leleményesek, – nem hiába az ő gyerekei, – hozzálátott, hogy megismerje a Hétfejű Kiszámíthatatlanság szörnyet.
Az első fejről kiderült, hogy ő a Változás. Szilveszter ránézett és mély szomorúság öntötte el, olyan akarom-én-ezt-egyáltalán? érzés. Elég izzadság szagú is volt. Könnyek csorogtak a szeméből és révetegen tekintgetett, de nem volt egyértelmű, hogy előre vagy hátra. Hősünk emlékei kútjából hirtelen felbukkant egy szép szerelem képe, ami ígéretesen kezdődött, de később jött a dilemma, hogy menjek vagy maradjak. “Milyen jó, hogy mentem, különben most nem lenne a mostani társam, akire számíthatok jóban-rosszban” révedt el egy pillanatra, de a sárkány bődülése visszarántotta a feszült figyelembe.
A második fej az Összemosódás. Olyan színe volt, mint ha a palettán összekeveredtek volna a festékek. Ó igen, ezt tudom milyen. Egyszer egy megbeszélésen a tervek helyett a kisfiam zokniját húztam elő a táskámból. Nagyon vicces volt, de az már kevésbé, amit ezután a főnökömtől kaptam.
A harmadik a Túlterheltség. Véreres szemeit meresztette és alig állt a lábán. Szilveszter már a látványától is szédelegni kezdett.
A negyedik fej neve Akadályozás volt. Sunyi képet vágott és látszott rajta, hogy mindenre elszánt.
Az ötödiket Ismeretlennek hívták. Körülötte köd gomolygott, nem lehetett tudni, hogy hol van az eleje és hol a vége. Szilveszter hirtelen zsibbadni kezdett. Ilyen érzés volt az is, amikor az első gyermeke megszületett. Fejest ugrott akkor a szülőségbe és ideje se volt kezdetben azon gondolkodni, hogy jól csinálja-e. “Bezzeg mostanság!” révedt volna el újra, de már időben megtartotta magát a jelenben.
A hatodik fej az Érdektelenség nevet kapta a keresztségben. Ez volt ám csak igazán randa, fejét lefelé lógatta, és végtagjai kocsonya szerűek voltak. Szilveszternek eszébe jutott erről a szegény sárkányfejről, hogy néha a munkából fáradtan hazafelé ő is ilyen szokott lenni. Csicsereghetnek a madarak, süthet a nap, virágozhatnak a cseresznyefák, sőt! Beszélhetnek hozzá a gyerekek – ő mit sem érzékel ilyen állapotban ebből.
A Hetedik neve Remény volt. A sárkány elég randa volt, csak Remény felől szűrődött némi barátságos fehér fény.
Mivel a legnyomasztóbb a Túlterheltség és az Összemosódás volt, Szilveszter úgy gondolta, hogy ezek elpusztításához kezd hozzá. Hősünk nem volt egy erőszakos fajta, a pusztítás távol állt tőle, ezért más eszközök után kezdett kutatni. Halvány emlékei voltak még, hogy a hős nem mindig az erejével győzi le a sárkányt és szerzi meg a fele királyságot. Kommunikációs tréningen is járt régebben és eszébe jutott, hogy mi lenne, ha meggyőzné.
Node milyen érvek győzhetnek meg egy Túlterheltséget és egy Összemosódást? Valóban elöntötték a feladatok és nem érzékelte, hogy hol kezdődik a napja és hol fejeződik be. De mit hagyjon el? Mi lesz, ha nem tesz meg valami fontosat? Kinek fontosat? Neki? A gyerekeinek? A munkahelyének? Estleg a párjának? Ó, hát itt egy feladat? Nem hiába nevezték el azt a daliás úriembert Szilveszternek. Ahogy Szilveszter ünnepén elbúcsúztatjuk az óévet és utána egy új év kezdődik, tele új lehetőségekkel, így érezte ezt most hősünk is. Sok idő nem maradt a régi élet elbúcsúztatására, annál inkább sürgetett az idő, hogy belevágjon valami újba.
Bőszen nekilátott, hogy átgondolja és átdolgozza a napirendjét. Pardon, illetve bőszen neki látott volna, de rutinjának megfelelően elkezdte olvasni az interneten a híreket. Az egyik izgalmas és borzongató eseményt követte a másik. Brit tudósok bebizonyították, nem is értette pontosan, hogy mit és az ellenkezőjét is. Teltek az értékes órák és ez így ment volna még sokáig, ha nem jelenik meg két éhes gyerek. Nyújtotta volna ő a hamuba sült pogácsa maradékát, ha lett volna neki, de sajnos az nem volt. Nekilátott az ebéd elkészítésének, de nem volt túl nagy rutinja ebben. Eszébe jutott, hogy segítséget is kérhetne. Kikérdezte hát élete párját, hogy nem látta e a serpenyőt, amiben húst lehet sütni. Nem hiába jól választott társat magának, mert felesége azon nyomban felvilágosította, hogy a serpenyő a Mosatlan hegyen túl található. A Mosatlan hegy egyike a világ nehezen meghódítható magasságainak, ezért arra gondolt Szilveszter, hogy két gyermekét kéri meg, hogy kísérjék el ezen a rázós úton.
Ahogy közösen belevágtak a Mosatlan hegy legyőzésébe azt vették észre, hogy a sárkány Érdektelenség feje szinte észrevétlenül elillant. „Mit csináltunk, hogy ez ilyen gyorsan kereket oldott?” – nézett ámulva gyermekeire. Aztán észbe kapott: „Talán nem is az volt a lényeg, hogy mit, csak csináltuk és máris egy gonddal kevesebb.” -mondta szélesen elmosolyodva. Ahogy a körülötte tevékenykedő, lelkesedéstől kipirult gyermek arcokat nézte, teljesen megtáltosodott. Megszületett az ebéd és vele együtt az elhatározás is, hogy ezt ezentúl minden nap közösen csinálják majd, de előre megtervezik, hogy mit főzzenek.
A napi terv része lett a közös ebédkészítés, De emellett Szilveszter és a párja munkahelyi feladatai, a gyerekek leckéjének elkészítése és a délutáni közös mozgás is, hiszen sárkányfejek kaszabolása petyhüdt izmokkal lehetetlen. A fárasztó nap után jól jött a pihenés.
Másnap hősünk ismét az Összemosódással és a Túlterheltséggel találta magát szembe. Őket a közös főzés nem szüntette meg. Mivel jobb ötlete nem volt a velük való tárgyalásra, gondolta, legalább felöltözik elegánsan. A kisebbik gyermeke erre elkurjantotta magát, hogy Apa munkába megy. Kihasználva ezt a váratlan segítséget Szilveszter a dolgozó sarok felé vette útját és hozzálátott feladatai megoldásához. A munkaidő végén, mivel ez az átöltözős trükk reggel is melyen jól bevált, felvette melegítőjét, amiből mindenki tudta, hogy apa mára teljesítette kötelességét a munka frontján. Innen már nagyon egyszerű volt kitalálni, hogy az évekkel ezelőtt egy nyaraláson vásárolt bohócsipka jelezte a játékidő kezdetét az esti mosdás idejére pedig nem a pizsamát lőtték fel, mert akkor valaki fázott volna éjszaka, hanem meglengettek egy csíkos törölközőt.
A varázslatos tárgyak segítségével sikeresen végeztek az Összemosódással.
A Túlterheltséget úgy kényszerítette térdre, hogy átgondolta mi az, amit most feltétlenül meg kell tennie és mi az, ami várhat. Elkészült a napi terv. Az új napirendet másnap főhősünk már tesztelte és ahol kellet még javított rajta. Kikerültek időrabló tevékenységek, mint a reggeli hosszas interneten való szörfölgetés és bekerültek új szokások és rituálék. Teltek a napok és a megtalált új ritmussal az Ismeretlen Ismerőssé változott és az Akadályoztatás sem volt már annyira feszítő. Maradt még a Változás, de arról meg eszébe jutott, hogy az úgy is mindig van, ezért nem is érdemes küzdeni ellene. Szinte észre sem vette, de a Remény hatalmasat nőt mindeközben.
Itt következne egy normális mesében a tanúság. Talán az lehetne, hogy vannak dolgok, ilyen például a napirendünk újragondolása, ami egy olyan eszköz mellyel ily vészterhes időkben is, egyszerre több legyet, pardon sárkányfejet is a porba dönthetünk.
Szilveszternek is voltak segítői, neked se kell ezekkel a nehézségekkel egyedül megküzdened. A siker pedig garantált! Itt a vége, pardon ennek soha sincs vége, mert időről-időre szükséges vagy érdemes újra terveznünk!
