15. születésnap

Mesélhetnék arról, hogy ebben a tizenöt évben mit csináltunk, hány ügyféllel dolgoztunk, mennyi izgalmas projekt és kutatás van mögöttünk.
De ma este nem erről szeretnék beszélni.
Hanem magunkról, a csapatunkról és arról, ami minket a mindennapokban vezérel.

Ma is a zsigereimben érzem, milyen volt megalakulni. Mennyi energia, mennyi pezsgés, és milyen óriási szabadság volt a cégünk alakításában.
A szabadság volt a legfontosabb, amire vágytunk, és ami mentén élni akartunk.

Szabad döntéseket hozni.

Szabad életet élni.

Szabadon gondolkodni és cselekedni.

Szabadok akartunk lenni abban, hogy milyen munkát vállalunk el.

Szabadok abban, hogy kiket választunk ügyfélnek.

Szabadok abban, hogy hogyan élünk, és mennyit dolgozunk.

Ez a szabadság nagyon sokszor vitt előre.

Volt, hogy pont emiatt mondtunk kemény nemeket — egyszerűen azért, mert nem fért bele az adott együttműködés az etikai vagy szakmai irányelveinkbe.
És volt persze olyan is, amikor gondolataink szabad képviselete miatt nekünk mondtak nemet.

Ez is a szabadság része.
Nem akkor vagyunk szabadok, amikor bármit megtehetünk,
hanem amikor tisztán látjuk, mit teszünk meg és mit nem,
és mihez nem adjuk a nevünket, mert nem egyezik azzal, akik vagyunk.

2015 szeptemberét talán sokan fel tudjátok idézni.
Ezrek érkeztek Magyarországra menekültként. Fáradt családok, kisgyerekek, édesanyák csecsemővel a karjukon. A Keleti pályaudvar tele volt, működésképtelenné vált, és senki nem tudta, merre tovább.

Ahogy néztük a híreket, percről percre erősödött bennünk, hogy valamit tennünk kell. Az irodánk akkor néhány percnyire volt a Keletitől.
Úgy döntöttünk, hogy a menekült családok előtt megnyitjuk az irodánkat. Átrendeztünk mindent, matracokat és törölközőket szereztünk, meleg ételt hoztunk, és egész hétvégén, reggeltől késő estig fogadtuk azokat a családokat, akiknek semmijük nem volt. Pihenhettek, megfürödhettek, meleg étellel kínáltuk őket, és aztán továbbmentek — valamivel több erővel, mint amivel érkeztek.

Bátrak voltunk. Legalábbis ezt mondták rólunk.
Akkor ugyanis a szabályozások szigorúan tiltották az ilyen típusú segítségnyújtást. Mi mégis megtettük.

A bátorság a szabadság mellett éppúgy meghatároz bennünket.
Segítjük a bátor döntéshozatalt, a bátor önreflexiót, a bátor tetteket.

Sokan és sokféle fejlesztésben találkoztatok velünk.
Tizenöt év alatt nem csak programokat, módszereket, modelleket hoztunk létre — hanem egy olyan szakmai közösséget, ami Magyarországon ritka.
Innovatív, bátor, gondolkodó.
Megkockáztatom, hogy a közösségünk a legfontosabb termékünk.

Amikor elindultunk, arról álmodtunk, hogy egy innovatív szakmai közösséget hozunk létre.
Ma már az egyik legerősebb szervezetfejlesztési közösség vagyunk, amit ebben a szakmában ismerni lehet.

És ha már közösség: hadd mondjak valamit rólunk, a mi saját közösségünkről is.

A kollégáimtól gyűjtött megélésekből egyértelmű, hogy nekünk az Ascon mindenekelőtt egy megtartó szakmai tér.
Egy hely, ahol biztonságban vagyunk egymás mellett,
és ahol az igényesség — szakmai, emberi és közösségi értelemben — a közös nyelvünk.

Jó ide megérkezni, mert melegség, befogadás, humor és figyelem vár.
Sokunknak lételeme a közös tanulás; élvezzük a közösségünk mérhetetlen kreatív energiáját, azt, ahogy percek alatt születnek új, innovatív gondolatok.
És nagyon jó érzés visszaidézni a szakmai táborokat vagy a balatoni együttléteinket, a vitorlázást — mert ezek egyszerre önfeledtek és mélyülő élmények.

Talán sikerült megmutatni, hogy fontosak vagyunk egymásnak, és valahogy mindig többek leszünk egymástól.

Kedves Asconos kollégák: rólatok szól ez a közösség, és általatok él!

Aprópó, közösség.
Ma Magyarországon hihetetlen fontos szerepe van azoknak, akik a társadalom peremén élőket támogatják, segítik, megtartják.
Fontos nekünk, hogy ezeket a közösségeket is támogassuk.

Az elmúlt tizenöt évben három alapítványt támogattunk:
– a Tarnabod és Mi  – TaMi – Alapítványt,
– a Világszép Alapítványt,
– a Thalassa Alapítványt.

És most, hogy tizenöt évesek lettünk, szeretnénk bevonni egy újabb közösséget a támogatottaink körébe: a Budapest Bike Maffiát.
A mai alkalommal nekik küldünk anyagi támogatást.

És most visszajövök hozzátok.
Bízom benne, hogy most már ízig-vérig érthető, miért választottuk krédónknak azt, hogy az Asconban mi azon dolgozunk, hogy bátorságot és magabiztosságot mozgósítsunk az emberekben, hogy hatni tudjanak önmagukra, a nekik fontos ügyekre és közösségekre.

Ez vagyunk mi.
És ezért vagyunk mi.

Köszönöm, hogy itt vagytok.
Köszönöm, hogy részesei vagytok a tizenöt évünknek.