Amikor a napunk szétzuhan
― Van egy perced? – hangzik fel vállad mögött az ismerős kérdés.
― Persze! – megy rá kapásból a válasz.
Ez ugye egy, a tipikus energiavámpírnak is becézhető napi szintű eseményekből.
Most persze lehet azon vitatkozni, hogy egy jó vezetőnek az a dolga, hogy ezekben a helyzetekben elérhető legyen, legyen nyitott az irodája, hallja meg a munkatársakat… De őszintén, ugye van olyan, hogy te is arra gondolsz: bárcsak dolgozhatnék végre egy csöndes szobában, ahol senki sem lát!
A múlt heti Energiamenedzsment tréningünkön a vezetői tapasztalattal is jócskán megáldott résztvevők csokorba gyűjtötték a tipikus energiarabló tapasztalatukat. Ebből adunk közre néhány gyöngyszemet:
- Reggel rád zuhan az éjszaka eredménye, megjelenik a már ismerős kis ikon. Új leveled érkezett. 10-50 nem olvasott email. Este 10-kor jöttél le a szerről. Jé? Mások tovább dolgoznak éjszaka?
- Napközben kiegészítésképpen kapsz még 100, akár 200 újabb levelet. Hogy van erre másoknak ideje? Ők persze dolgozhatnak?
- Ebédelni is emailen hívnak a kollégák. A szomszéd asztaltól… Már ismernek. Beállítják, hogy figyelmeztessen is felugró ablakokkal.
- De nem telik el sok idő, újabb felbukkanó a buborék: chat-elni akarnak veled. Ja, hogy azon is be vagyok jelentkezve?
- Jön a hír: csak ma, kivételesen mindenki mindent dobjon el, amivel foglalkozott: bejelentések várhatóak, íziben elő kell készítened egy vezetői anyagot.
- Csak most, ezt is csak kivételesen: egy pillantás a Facebookra. Hú de érdekes cikket tett ki a barátunk, olvassuk is azonnal. Katt ide, onnan katt oda: elment 20 perc… (csak némi háttér:” A Twitter, a Facebook és hasonló közösségi oldalak 1,38 milliárd font -mintegy 400 milliárd forint- kárt okoznak a brit nemzetgazdaságnak az elvesztegetett munkaidő miatt – derül ki egy felmérésből.”)
- Konferenciabeszélgetés. Háttérben ismerős zajok: a klaviatúra diszkrét kattogása. Persze, fut végig a fejedben, elfelejtette mute-ra állítani… Vajon minden párhuzamosan zajló történetét hallani fogod??? És ha ő ezt megteheti, te miért ne tehetnéd és elkezdesz szörfölni a nyitott ablakok között. És akkor egy távolról jövő nem várt kérdés: „Zoli! Erről mi a véleményed?” …Miről is? … De már öreg róka vagy: „Mielőtt állást foglalnék, összefoglalnád, hogy meddig jutottunk?”, vagy egyszerűen jelzed: hiba volt a kapcsolatban…
- Közben a telefonodra pillantasz és észreveszed, hogy volt egy nem fogadott hívásod. Óvoda… Lehet, hogy indulhatsz azonnal? Beugranak a régi szép emlékek: élesen emlékszel milyen is volt megérkezni a János Kórházba, amikor a gyerek a hintából fejre esett. És hogy az ő ágya alatt a földön egy laticelen aludtál 4 napig? Az persze semmi sem volt ahhoz képest, hogy enni sem kaptál. De el a vámpír gondolatokkal és máris visszahívod a nem fogadottat…
Vagy ezek egyáltalán nem ismerősek? Jó neked… Az eddigi felméréseink szerint a legtöbbünknek komoly nehézségei vannak a mentális energiákkal. Azaz nehéz egy dologra fókuszálni, könnyen megzavarnak a beeső impulzusok (ld. fenn), roppant kevés időt tudunk a hosszú távú feladatokra, stratégiára szánni, időnk nagy részét krízisekre való azonnali reakció teszi ki.
Egy feladatra átlagosan 11 percünk van, amit 3 percenként valamivel félbeszakítunk.
Ijesztően hangzik. Bár már egyre többen vannak, akik ezt észre sem veszik, hisz már annyira természetes.
