Mese a Hétfejű Kiszámíthatatlanságról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ezt az embert Szilveszternek nevezték el a szülei. Biztosan nem ismerték azt a latin mondást, hogy nomen est omen. A nevünkben hordozzuk a sorsunkat és ha ezt Szilveszter tudta volna, biztosan tiltakozik ez ellen a névválasztás ellen. Lehet, a biztonság vagy az állandóság nevek közül választott volna, de sajnos ilyen nevek nem szerepeltek a naptárban és amúgy sem volt módja választani.

Hősünk mit sem sejtve viselte ezt a baljóslatú nevet. Miért volt ez a név baljóslatú? Ennyire azért ne vágjuk a dolgok elébe, ismerjük meg inkább jobban Szilvesztert, ha már ő lett történetünk főszereplője. Ez a daliás úr, minden reggel azonos időben a vekker csörgésére ébredt és hozzálátott reggeli teendőinek elvégzéséhez. A kávét feltette főni és már békésen kotyogott a tűzhelyen. A tisztálkodás, öltözködés és reggeli kávé elkortyolgatása után Szilveszter elköszönt kedvesétől és a gyerekeitől és munkába indult. Naptárjában sorjázó feladatait sorjában elvégezte. Akadtak ugyan néha értetlenkedő ügyfelek vagy munkatársak, de ezeken a nehézségeken hősünk gördülékenyen átjutott.

 

A maguk egyhangúságában peregtek a napok, amíg egy reggelen hősünk arra ébredt, hogy körülötte a dolgok gyökeresen megváltoztak. Az ébresztő reggel hiába csörgött, nem kellett már munkába mennie. A gyerekei is otthon maradtak, mert bezárt az iskola. Szilveszter indult volna a kávéfőző felé, de ahogy a bepillantott a konyhába, földbe gyökerezett a lába: szembe találta magát a Hétfejű Kiszámíthatatlansággal! Ott terpeszkedett hatalmasan és nyújtogatta a fejét a lakás többi része felé.

„Elájuljak? Elfussak? Vagy fegyvert ragadjak?”  Agyában lázasan kutatott régi emlékei után, olyan sárkányos mesék ugrottak be homályosan, melyeket az édesanyja mesélt neki gyerekkorában. “Hú, az a mese a 24 fejűről! Az rettenetes volt! Szerencse, hogy ez csak hétfejű!” Ettől a gondolattól csak egy pillanatra tudott megnyugodni – no de ez is valami ilyen nehéz időkben! ”Hogyan is győzött azokban a régi esti mesékben a hős?” – kutatott újra emlékeiben. Voltak segítői. „Ez az, számba kell vennem a segítőimet! Hej, de táltos paripám nincs, de parazsam se, amivel formába hozhatnám.” Akkor mihez folyamodjon? Bánat kerítette hatalmába. Semmi sem volt már a régi. Régen néha kissé unalmasnak talált élete most egyszeriben megszépült és a mostani kiszámíthatatlanul feketén tátongott előtte.

Már kezdett elkeseredni, amikor eszébe jutott, hogy vannak gyerekei, felesége és munkatársai. Igen, a munkatársak közben jelezték, hogy ma reggel velük is ugyan az történt, mint Szilveszterrel. Eszébe jutottak a gyerekei, akik ráadásul még a meséket is szerették és láthatólag nem izgatta őket különösebben, hogy bezárt az iskola. Odafordult hozzájuk: „Mit tegyek ezzel a Hétfejűvel?” A három kisebb-nagyobb iskolás gyereke egymás szavába vágva mondta a sárkánylegyőző tippeket a Fehérlófiától a Shrekkig. Nem ismerte mindet, de az kristálytisztán kiderült, hogy meg kellene ismerni, kivel is áll szemben. “Megismerni az ellenfelet? Nem is rossz gondolat! Ezt teszem egy tárgyaláson is!” Miután gyerekeit megölelgette és megdícsérte, hogy milyen leleményesek, – nem hiába az ő gyerekei, – hozzálátott, hogy megismerje a Hétfejű Kiszámíthatatlanság szörnyet.

Az első fejről kiderült, hogy ő a Változás. Szilveszter ránézett és mély szomorúság öntötte el, olyan akarom-én-ezt-egyáltalán? érzés. Elég izzadság szagú is volt. Könnyek csorogtak a szeméből és révetegen tekintgetett, de nem volt egyértelmű, hogy előre vagy hátra. Hősünk emlékei kútjából hirtelen felbukkant egy szép szerelem képe, ami ígéretesen kezdődött, de később jött a dilemma, hogy menjek vagy maradjak. “Milyen jó, hogy mentem, különben most nem lenne a mostani társam, akire számíthatok jóban-rosszban” révedt el egy pillanatra, de a sárkány bődülése visszarántotta a feszült figyelembe.

A második fej az Összemosódás. Olyan színe volt, mint ha a palettán összekeveredtek volna a festékek. Ó igen, ezt tudom milyen. Egyszer egy megbeszélésen a tervek helyett a kisfiam zokniját húztam elő a táskámból. Nagyon vicces volt, de az már kevésbé, amit ezután a főnökömtől kaptam.

A harmadik a Túlterheltség. Véreres szemeit meresztette és alig állt a lábán. Szilveszter már a látványától is szédelegni kezdett.

A negyedik fej neve Akadályozás volt. Sunyi képet vágott és látszott rajta, hogy mindenre elszánt.

Az ötödiket Ismeretlennek hívták. Körülötte köd gomolygott, nem lehetett tudni, hogy hol van az eleje és hol a vége. Szilveszter hirtelen zsibbadni kezdett. Ilyen érzés volt az is, amikor az első gyermeke megszületett. Fejest ugrott akkor a szülőségbe és ideje se volt kezdetben azon gondolkodni, hogy jól csinálja-e. “Bezzeg mostanság!” révedt volna el újra, de már időben megtartotta magát a jelenben. 

A hatodik fej az Érdektelenség nevet kapta a keresztségben. Ez volt ám csak igazán randa, fejét lefelé lógatta, és végtagjai kocsonya szerűek voltak.  Szilveszternek eszébe jutott erről a szegény sárkányfejről, hogy néha a munkából fáradtan hazafelé ő is ilyen szokott lenni. Csicsereghetnek a madarak, süthet a nap, virágozhatnak a cseresznyefák, sőt! Beszélhetnek hozzá a gyerekek – ő mit sem érzékel ilyen állapotban ebből.  

A Hetedik neve Remény volt. A sárkány elég randa volt, csak Remény felől szűrődött némi barátságos fehér fény.

Mivel a legnyomasztóbb a Túlterheltség és az Összemosódás volt, Szilveszter úgy gondolta, hogy ezek elpusztításához kezd hozzá. Hősünk nem volt egy erőszakos fajta, a pusztítás távol állt tőle, ezért más eszközök után kezdett kutatni. Halvány emlékei voltak még, hogy a hős nem mindig az erejével győzi le a sárkányt és szerzi meg a fele királyságot. Kommunikációs tréningen is járt régebben és eszébe jutott, hogy mi lenne, ha meggyőzné.

Node milyen érvek győzhetnek meg egy Túlterheltséget és egy Összemosódást? Valóban elöntötték a feladatok és nem érzékelte, hogy hol kezdődik a napja és hol fejeződik be. De mit hagyjon el? Mi lesz, ha nem tesz meg valami fontosat? Kinek fontosat? Neki? A gyerekeinek? A munkahelyének? Estleg a párjának? Ó, hát itt egy feladat? Nem hiába nevezték el azt a daliás úriembert Szilveszternek. Ahogy Szilveszter ünnepén elbúcsúztatjuk az óévet és utána egy új év kezdődik, tele új lehetőségekkel, így érezte ezt most hősünk is. Sok idő nem maradt a régi élet elbúcsúztatására, annál inkább sürgetett az idő, hogy belevágjon valami újba.

Bőszen nekilátott, hogy átgondolja és átdolgozza a napirendjét. Pardon, illetve bőszen neki látott volna, de rutinjának megfelelően elkezdte olvasni az interneten a híreket. Az egyik izgalmas és borzongató eseményt követte a másik. Brit tudósok bebizonyították, nem is értette pontosan, hogy mit és az ellenkezőjét is. Teltek az értékes órák és ez így ment volna még sokáig, ha nem jelenik meg két éhes gyerek. Nyújtotta volna ő a hamuba sült pogácsa maradékát, ha lett volna neki, de sajnos az nem volt. Nekilátott az ebéd elkészítésének, de nem volt túl nagy rutinja ebben. Eszébe jutott, hogy segítséget is kérhetne. Kikérdezte hát élete párját, hogy nem látta e a serpenyőt, amiben húst lehet sütni. Nem hiába jól választott társat magának, mert felesége azon nyomban felvilágosította, hogy a serpenyő a Mosatlan hegyen túl található. A Mosatlan hegy egyike a világ nehezen meghódítható magasságainak, ezért arra gondolt Szilveszter, hogy két gyermekét kéri meg, hogy kísérjék el ezen a rázós úton. 

Ahogy közösen belevágtak a Mosatlan hegy legyőzésébe azt vették észre, hogy a sárkány Érdektelenség feje szinte észrevétlenül elillant. „Mit csináltunk, hogy ez ilyen gyorsan kereket oldott?” –  nézett ámulva gyermekeire. Aztán észbe kapott: „Talán nem is az volt a lényeg, hogy mit, csak csináltuk és máris egy gonddal kevesebb.” -mondta szélesen elmosolyodva. Ahogy a körülötte tevékenykedő, lelkesedéstől kipirult gyermek arcokat nézte, teljesen megtáltosodott. Megszületett az ebéd és vele együtt az elhatározás is, hogy ezt ezentúl minden nap közösen csinálják majd, de előre megtervezik, hogy mit főzzenek.

A napi terv része lett a közös ebédkészítés, De emellett Szilveszter és a párja munkahelyi feladatai, a gyerekek leckéjének elkészítése és a délutáni közös mozgás is, hiszen sárkányfejek kaszabolása petyhüdt izmokkal lehetetlen. A fárasztó nap után jól jött a pihenés.

Másnap hősünk ismét az Összemosódással és a Túlterheltséggel találta magát szembe. Őket a közös főzés nem szüntette meg. Mivel jobb ötlete nem volt a velük való tárgyalásra, gondolta, legalább felöltözik elegánsan. A kisebbik gyermeke erre elkurjantotta magát, hogy Apa munkába megy. Kihasználva ezt a váratlan segítséget Szilveszter a dolgozó sarok felé vette útját és hozzálátott feladatai megoldásához. A munkaidő végén, mivel ez az átöltözős trükk reggel is melyen jól bevált, felvette melegítőjét, amiből mindenki tudta, hogy apa mára teljesítette kötelességét a munka frontján. Innen már nagyon egyszerű volt kitalálni, hogy az évekkel ezelőtt egy nyaraláson vásárolt bohócsipka jelezte a játékidő kezdetét az esti mosdás idejére pedig nem a pizsamát lőtték fel, mert akkor valaki fázott volna éjszaka, hanem meglengettek egy csíkos törölközőt.

A varázslatos tárgyak segítségével sikeresen végeztek az Összemosódással. 

A Túlterheltséget úgy kényszerítette térdre, hogy átgondolta mi az, amit most feltétlenül meg kell tennie és mi az, ami várhat. Elkészült a napi terv. Az új napirendet másnap főhősünk már tesztelte és ahol kellet még javított rajta. Kikerültek időrabló tevékenységek, mint a reggeli hosszas interneten való szörfölgetés és bekerültek új szokások és rituálék. Teltek a napok és a megtalált új ritmussal az Ismeretlen Ismerőssé változott és az Akadályoztatás sem volt már annyira feszítő. Maradt még a Változás, de arról meg eszébe jutott, hogy az úgy is mindig van, ezért nem is érdemes küzdeni ellene. Szinte észre sem vette, de a Remény hatalmasat nőt mindeközben.

Itt következne egy normális mesében a tanúság. Talán az lehetne, hogy vannak dolgok, ilyen például a napirendünk újragondolása, ami egy olyan eszköz mellyel ily vészterhes időkben is, egyszerre több legyet, pardon sárkányfejet is a porba dönthetünk.

Szilveszternek is voltak segítői, neked se kell ezekkel a nehézségekkel egyedül megküzdened. A siker pedig garantált! Itt a vége, pardon ennek soha sincs vége, mert időről-időre szükséges vagy érdemes újra terveznünk!   

Mese a Hétfejű Kiszámíthatatlanságról Read More »

smile

Nyári bakancslista

A bakancslistát közelebbről 2007-ben Rob Reiner filmjében ismertem meg, és rögtön meg is könnyeztem Jack Nicholson és Morgan Freeman fantasztikus alakításának köszönhetően. Zseniális film. Ajánlom mindenkinek, aki egy megható, az élet prioritásairól elgondolkodtató, szép filmre vágyik.

Egészen sokáig úgy tekintettem minden bakancslistára, mint amit olyan emberek írnak, akiket az elmúlás gondolata megérintett. Három évvel ezelőtt azonban a gyerek coaching témájában kutakodva ráakadtam egy gyerekeknek készült nyári bakancslistára. Ekkor határoztam el, hogy írok én is egyet. De nem írtam. Valószínűleg ennek kellett volna lennie a listám első tételének, és akkor talán elkészülök vele. smile

 

Sprintek, maratoni futás helyett

Idén rettentően fárasztó telem és tavaszom volt. A sok – nem végiggondolt – munkára bólintásomnak meg lett a következménye. Eddigi szabadúszó éveim legkeményebb időszakát tudom magam mögött. Energiamenedzsment tréningeken Tony Schwartz egy tételét biztosan megtanítjuk: tanulj meg sprintekben gondolkodni, és ne légy maratoni munkavállaló! Ami azt jelenti, hogy mindig tudjuk hol a cél, meddig kell fogat összeszorítva mindent beleadni és mikor jön el a pillanat, amikor kiengedünk és visszatöltjük az elveszett energiánkat.Ennek reményében született meg idén az első nyári bakancslistám.

 

Nyár felénél tartunk, de már érzem, hogy tele vagyok új energiákkal, megélem a pillanatokat melyekből folyamatosan töltődöm. Arra bíztatok mindenkit, hogy lássa meg a célt, amikor kiengedheti a gőzt, készítsen egy bakancslistát és kezdje meg a visszatöltődést! Még van 1 hónapunk a nyárból.

 

 https://www.linkedin.com/in/anett-k%C3%A1konyi-pcc-4941832a/

 

Nyári bakancslista Read More »

Melyik agyféltekéd a domináns?

1 perces teszt

Figyelem! Olvassa el a blog utóiratát. Itt található olyan tudományos-ismeretterjesztő cikk (angol eredeti) is, ami az egész jobb/balagyfélteke-dominanciát megcáfoló (kétségbe vonó) kutatásokról ír.

Az agyféltekék működését az érzelmi szinten átélt stressz gátolhatja, a bal agyfélteke ugyanis ilyenkor leblokkol. Ha ebből az állapotból kiszabadulunk, az egymást kiegészítő két agyfélteke újra akadálytalanul működhet. A lenti teszt alapján könnyen megtudhatod, hogy inkább a logikus gondolkodású bal, vagy a kreatív és fantáziadús jobb agyféltekéd az uralkodó. Utána gyere vissza, mert blogunkban elolvashatod, miben “erős” az egyik és miben a másik: http://sommer-sommer.com/braintest/

Mire való a két agyfélteke?

“A bal agyfélteke objektív, racionális és logikus. Elemez minden beérkező információt, eltervezi és végrehajtja a problémamegoldás egyes lépéseit. Van időérzéke, tárgyilagos és kritikus. Ő felel a verbális kommunikációért, hisz itt található a beszédközpont, értelmezi a szavakat és számokat, és ezekkel mondatokat alkot.

A jobb agyfélteke felelős a nonverbális kommunikációért, a szubjektív meglátásokért, kreatív, játékos és fantáziadús. Muzikális, felismeri a dallamokat, felel az éneklésért, zeneszerzésért. Jó a térlátása, felismeri a színeket, arcokat, alakokat. A lényegre összpontosít, egészben látja a dolgokat, ő felel a rajzolásért, festésért, művészeti alkotásokért. Van humorérzéke. Nem érti a beszédet és nem tud beszélni. Erősebbek az érzelmi reakciói, érzékeli a beszédben lévő érzelmi színezetet. Ő felel a hatodik érzéknek, vagy intuíciónak nevezett jelenségért. Nincs időérzéke.

Utóirat: A tesztet reggel raktuk ki személyes energiamenedzsmentről szóló, szakmai és és/vagy figyelemfelkeltő anyagokat megosztó oldalunkra: https://www.facebook.com/pages/Stressz-%C3%A9s-energiamenedzsment/353763831308806 Soha nem tapasztalt megosztási és látogatottsági aktivitás indult be. Kora délutánra már fenn volt a Nyitott Akadémia és a HVG oldalán is. Becsléseink szerint közvetlenül és közvetve többszázas megosztása lett a tesztnek. Minket lepett meg a legjobban, még soha nem voltunk elindítói facebook-hullámnak

Ezért szakmailag különösen fontosnak tartunk néhány kiegészítést tenni.

  1. A teszt inkább egy érdeklődést felkeltő játék, semmiképpen sem biztosnak tekinthető eredményt adó, tudományos anyag. Ami igazán fontos, az a blogunkban szereplő többi gondolat.
  2. Sőt! Vannak olyan kutatások, amik szerint ez a fajta jobb/bal agyféltekés dominancia nem is létezik: http://www.livescience.com/39373-left-brain-right-brain-myth.html

Egy biztos: különböző képességeinkre, észleléseinkre támaszkodunk tanulásunk, gondolkodásunk, világról alkotott képünk kialakítása során. Amit változásmenedzserként és coachként javaslunk: Összetett, új szerű helyzetekben jó, ha nem csak a “szokásos” -ra támaszkodunk, hanem tudatosan figyelünk a sokféle megközelítésre. Ezt elérhetjük különböző technikákkal vagy különböző emberekből álló csoportokkal. Ne féljünk a különbözőségtől a gondolkodásban! Akár önmagunknál, akár másoknál. Ezt használjuk moderátorként, coachként, erről lehet technikákat tanulni Energiamenedzsment tréningjeinken.

Melyik agyféltekéd a domináns? Read More »

Nyerd vissza életed 10 lépésben!

1. Aludj eleget!

A leginkább alulértékelt viselkedés mindennapjainkban. Pedig napifél-egy óra plusz alvással kicseréled tested. Napi 7-8 órára van szüksége a népesség 90%-ának.

 

2. Mozogj!

Heti négy alkalommal fél órás mozgás már komoly eredményeket hozhat. Támogatja mentális és fizikai energiáidat.

 

3. Keveset egyél, de gyakran!

Mindenképpen reggelizz, és többször, kis adagokkal adj magadnak energiát!

 

4. Tarts szünetet, hogy megújulhass!

Szükségünk van arra, hogy 1-1,5 óránként pihenjünk. Sétálj, válts csatornát, csinálj légzőgyakorlatot néhány percig!

 

5. Tölts időt Szeretteiddel!

Legyél jelen, adj számukra osztatlan figyelmet!

 

6. Mondj köszönetet!

Legalább hetente egyszer fejezd ki hálád mások felé. Írj e-mailt, írj köszönöm kártyát, hívd fel, mondd el nekik!

 

7. A legfontosabbal kezdj!

Reggelenként van általában a legtöbb energiánk. Szenteld az első egybefüggő 60-90 percedet a legfontosabbnak!

 

8. Gyakorold a reflexiót!

Esténként egy negyed-fél órában gondolj vissza a napodra! Mit tanultál aznap, és mi lesz a holnapod legerősebb prioritása?

 

9. Tanulj!

Jobban dolgozik az agyunk, ha dolgoztatjuk. Olvass, tanulj nyelvet, sportolj, játssz hangszeren, rajzolj!

 

10. Adj!

– ha csak heti egy órát másért teszel, a Világot jobbá teszed!

Nyerd vissza életed 10 lépésben! Read More »

Te és a stressz – 1:0 – I. félidő

Avagy kilenc meglepő módszer, amivel sikeresen csökkentheted a mindennapi feszültséget.

A Harvard Business Review egyik postjában olvastam Heidi Grant Halvorson cikkét. Az írás összefoglalja azt a 9 energizáló módszert, melyek használata tudományosan bizonyítottan megkülönbözteti a sikeres és a kevésbé sikeres embereket. A tippek mindegyike bármikor elkezdhető és könnyen beleilleszthető a mindennapokba. Élvezetes változtatást kívánok neked!

Íme a 9 kutatásokkal alátámasztott hatékony energizáló módszer:

  1. Légy elnéző önmagaddal!

Ne legyél túl kritikus és kemény önmagaddal- inkább tekints megértően és megbocsátóan a hibáidra. Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik megértőek és elnézőek a saját hibáikkal szemben, boldogabbak, optimistábbak- kevésbé szorongóak és kevésbé depressziósak. Ez talán nem meglepő, hiszen az önmagunkkal kapcsolatos pozitív gondolatok, pozitívabb önképet eredményeznek. Viszont a kutatások meglepő eredménnyel is szolgáltak: az önmagukkal méltányos, megengedő emberek sikeresebbek is. Gyakran gondoljuk úgy, hogy az önkritika jobb teljesítményt eredményez- de teljes mértékben tévedünk. Azokban a pillanatokban, amikor nehézségeink vannak és kudarcokkal szembesülünk, leginkább az önmagunkkal kapcsolatos nagyvonalúság segít át bennünket a mélyponton. A kudarcainkkal, hibáinkkal kapcsolatos megbocsátás és nagyvonalúság csökkenti a stresszt, javítja a teljesítményt és paradox módon megkönnyíti, hogy tanuljunk is a hibáinkból. Egyszóval a megbocsátás és nagyvonalúság emberi tulajdonságok- érdemes önmagaddal kezdeni a gyakorlását.

  1. Tartsd szem előtt a stratégiai célod!

Bármit is csinálsz, annak célja van. Ezt a célt több szinten is érzékelheted. Például annak a célnak, hogy “mozogsz”, stratégiai célja lehet az, hogy “egészségesebb életet élj”. A stratégiai cél lebontása a “hogyan” – milyen módon éred el ezt a célt- ebben az esetben például úgy, hogy “hetente kétszer 4 kilométert futsz”. Amikor kihívásokkal és feszültségekkel kell szembe nézned, a stratégiai cél szem előtt tartása energiával tölt fel, mivel a cél szem előtt tartása az apró részmunkákat is egy magasabb szintű célhoz kapcsolja. A feleslegesnek tűnő részfeladat vagy rutin munka így értelemmel telivé válik és új megvilágításba kerül. Például egy fárasztó nap után könnyebben szánunk még egy órát az e-mailek feldolgozására, ha úgy érezzük, hogy ez hozzájárul a sikereinkhez és a karrierünkhöz, mintha úgy gondolnánk rá, hogy “60 percig e-maileket kell olvasnom”.

  1. Alakíts ki rutin tevékenységeket!

Ha megkérdezzük, mi okozza a munkatársak számára a legnagyobb stresszt, a leggyakoribb válaszok: szoros határidők, leterheltség, adminisztráció, kellemetlen vezető. Olyan választ ritkán kapunk, hogy “túl sok döntést kell hoznom”. Az emberek gyakran nem mérik fel annak a hatását, hogy mekkora mértékű stresszt okoznak a rendszeresen visszatérő döntési helyzetek. Pedig minden alkalommal, amikor akár apróbb döntéseket hozunk (például mit vegyünk fel reggel, mit reggelizzünk, ki hozza el a gyereket az iskolából, megszervezünk egy megbeszélést stb.), mentális feszültség keletkezik, ami stresszt okoz. Az apró, napi döntésekből eredő mentális feszültséget az állandó döntési kényszer okozza és emiatt utáljuk az olyan egyszerű feladatokat, mint például a napi bevásárlás. Csökkentsük le a döntési helyzeteket a legfontosabbakra. Az egyszerű döntéseket váltsuk ki rutin megoldásokkal. Ha valamit rendszeresen meg kell tenned, akkor tedd meg azt ugyanabban az időben és ugyanúgy. Alakíts ki rutint arra, hogy este előkészíted a reggelit vagy bepakolod a táskád. Az egyszerű rutinok kialakítása jelentősen le tudja csökkenteni a stressz szintet- hacsak nem tartozol azok közé, akiket feltöltenek az apró napi döntések.

Obama elnököt nemrég megkérdezték egy interjúban arról, hogyan kezeli az őt érő stresszt. Obama így válaszolt: “A minden napos apró döntéseket amennyire lehet, ki kell iktatnom az életemből. Ezek eltávolítanak a lényeges döntésektől. Például csak szürke vagy kék öltönyt hordok. Próbálom minimalizálni a dilemmákat és a döntési helyzeteket. Nem akarok naponta többször döntést hozni arról, hogy mit eszek vagy mit viselek. Túl sok döntést kell hoznom naponta. Ilyenkor valóban összpontosítanod kell a lényeges döntésekre. Lehetetlen a nagy ügyekkel haladni, ha csip-csup ügyek vonják el a figyelmem.” Válaszd ki azokat a naponta vagy hetente ismétlődő helyzeteket, amelyek minden alkalommal döntést igényelnek (meetingek szervezése, adminisztráció, bevásárlás, házimunka stb.). Válaszd ki közülük azokat, amelyek rosszkedvűvé és energiátlanná tesznek. Alakíts ki ezekre sztenderd megoldásokat, változtasd rutin tevékenységgé, automatizmussá őket.

  1. Szánj naponta 5-10 percet arra, hogy valami érdekes dologgal foglalkozz.

Képzeld el, hogy egy különleges adalék anyag segítségével bármilyen messzire mész, minimum ugyanannyi vagy még több üzemanyag lenne az autódban, mint amikor elindultál… Használnád? Elárulom, hogy bár ilyen speciális adalékot az autódhoz még nem fejlesztettek ki, de az elméd már rendelkezik ezzel a különleges energia adalékkal. Az adalékot úgy hívják: érdeklődés- csinálj olyan dolgokat, amelyek érdekelnek. A legújabb kutatások azt bizonyítják, ha érdeklődéssel végzel egy feladatot, az nem elfáraszt, hanem megsokszorozza az energiádat. Sőt: megsokszorozza az energiád azokkal a feladatokkal kapcsolatban is, amit ezt követően végzel és nem tartasz olyan érdekesnek.

Az ajánlott módszer 2 fontos összetevője a következő:

  • Találj valami, számodra különösen érdekes, a megszokottól eltérő, örömteli tevékenységet: ez lehet kellemes, érdekes, vicces vagy pihentető.
  • A másik lényeges feltétel, hogy ez a tevékenység legyen értelmes- akár megerőltető is. A kutatások azt mutatják, hogy azok a tevékenységek sokszorozták meg leginkább az energiát, amelyek kihívást jelentettek és energia befektetést igényeltek. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül “pihenned” kell a feltöltődéshez.

Ha izgalmasnak találod ezeket az eszközöket, a hétvégén érkezik a folytatás a további 5 technikával…

Te és a stressz – 1:0 – I. félidő Read More »

Te és a stressz – 1:0 – II. félidő

Avagy kilenc meglepő módszer, amivel sikeresen csökkentheted a feszültséget.

Február 27-én megjelent cikkünk folytatása

A Harvard Business Review egyik postjában olvastam az Heidi Grant Halvorson cikkét. Az írás összefoglalja azt a 9 módszert, melynek használata tudományosan bizonyítottan megkülönbözteti a sikeres és a kevésbé sikeres embereket. A tippek mindegyike bármikor elkezdhető és könnyen beleilleszthető a mindennapokba. Élvezetes változtatást kívánok neked!

  1. Tedd hozzá a “to do” listádhoz: mikor? és hol?

Írsz “to do” listát? (Ha az Outlook-ban használod a Feladatok mezőt, akkor a válasz: igen) Van úgy, hogy eltelik egy nap vagy akár egy hét is, hogy nem sikerül a listáról eltűntetni a feladatokat? Ami segíthet neked: döntsd el, hogy az adott feladatokat mikor fogod megcsinálni. Minél konkrétabban határozod meg a feladat elvégzésének idejét és módját, annál nagyobb az esélye annak, hogy meg is csinálod. Közel 200 célkijelöléssel kapcsolatos kutatás eredménye bizonyítja, hogy az időzítés és az egyéb részletek meghatározása megduplázza vagy megtriplázza a cél megvalósításának esélyét (pl. délután 4-kor visszahívom azokat, akiket ma nem tudtam korábban felvenni).

Szóval: a feladatok mellé tedd hozzá mikor, hol és hogyan fogod megvalósítani azt. Például: “kedden, ahogy visszatérek az ebédből, felhívom Csabát.” Azzal, hogy elkészíted az “akkor, amikor-terved”, a tudattalanod elkezdi keresni azokat a körülményeket, amikor valóban megvalósíthatja a terved.

  1. Mondj magadnak pozitív önmegerősítő üzeneteket!

Kutatások mutatják, hogy a pozitív önmegerősítő üzenetek átsegítenek minket azokon a helyzeteken, amikor félelmet, szomorúságot, fáradtságot, kétséget vagy ellenállást érzünk. Egyszerűen gondold végig, hogy milyen pozitív reakciót éreznél szívesen a stressz helyett, amikor szemben találod magad a feszültséget keltő helyzettel. Például: “A határidő közeledtével is nyugodt és jókedvű leszek.”

  1. A folyamatra fókuszálj, ne a tökéletes végeredményt lásd magad előtt!

A célok megvalósításakor kétféle megközelítés közül választunk:

  • Amikor a “Legyél jó!” üzenetet adod magadnak, akkor a meglévő készségeidre fókuszálsz és mindarra, amit már tudsz.
  • Amikor a “Legyél még jobb” üzenetet adod magadnak, arra figyelsz, a cél megvalósítása közben miben fejlődsz, mit tanulsz.

Az első esetben azt akarod megmutatni milyen jó vagy, a második esetben azt, hogy mennyit tudsz fejlődni. Amikor azt az üzenetet kapod magadtól, hogy “Legyél jó!”, azt várod, hogy tökéletesen teljesíts az első pillanattól kezdve és gyakran- tudatosan és tudattalanul is- összehasonlítod magad másokkal, méregeted a tudásod a többiek viszonylatában. Ebben az esetben minden kis kudarc és bizonytalanság kétségeket ébreszt a képességeiddel kapcsolatban- feszültséget és stresszt okoz. És bizony a bizonytalanság csökkenti a siker esélyét… A “Legyél még jobb” üzenet a másokkal való összehasonlítás helyett abban segít, hogy önmagadat hasonlítsd önmagadhoz: az, ahogyan ma teljesítettem, milyen ahhoz képest, ahogy tegnap, a múlt héten vagy a múlt hónapban teljesítettem? A fejlődés folyamatában természetes, ha hibázol. A hibázás megengedése kevésbé feszültségkeltő és motiválóbb, a bizonytalanságok dacára is.

  1. Örülj annak, amit már elértél!

Pszichés szempontból gyakran nem az számít, hogy eléred-e az adott célt, hanem az, hogy milyen nagy/kicsi a távolság aközött, ahol most tartasz és aközött, ahova tartasz. Mivel a végső cél gyakran messzi távolságban van, sokat segít, ha időnként megállsz és ránézel mindarra, amit eddig elértél: megünnepled a részeredményeket és csak ezt követően tekintesz az újabb kihívásokra. Megkönnyíti a mindennapokat, ha készítesz a “to-do” lista mellett “már megtettem listát” is: gyűjtsd össze, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket már elvégeztél aznap. Így a nap végére nemcsak a “to-do” lista gyarapodik, hanem látod az elvégzett munka eredményeit is.

  1. Ismerd meg önmagad: az optimizmus vagy a védekező pesszimizmus segít neked jobban?

Sokunk számára komoly feladat pozitívnak maradni olyankor is, amikor összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Mások nemcsak nehéznek találják ezt, hanem kifejezetten rosszul is érzik magukat tőle. Igen, van, akihez nem az optimizmus passzol. Illik hozzád az optimizmus? Ismered önmagad motivációs stílusát? Vannak, akik számára a munka a teljesítmény, az önmegvalósítás terepe- ezt hívja a pszichológia elégedettség fókusznak. Közgazdaságilag az elégedettség fókusz azt jelenti, hogy maximalizáljuk a nyereségeket és elkerüljük a kihagyott lehetőségeket. Viszont mások számára a jól végzett munka azt jelenti, hogy biztos a munkám és nem veszítem el a jelenlegi munkaköröm, amiért sokáig küzdöttem. Ez a biztonság fókusz, amikor arra figyelünk, hogy elkerüljük a veszélyt, felelősségteljesen elvégezzük, amit ránk bíztak. Közgazdaságilag úgy mondhatnánk, hogy ilyenkor minimalizáljuk a veszteségeket és igyekszünk megtartani, amit elértünk. Az elégedettség- és biztonságfókusz megkülönböztetése segít annak a megértésében, hogy az emberek miért különböznek olyan nagyon abban, ahogyan megvalósítják a céljaikat. Az elégedettségfókusz a küzdésben való lelkesedésben testesül meg és ezt ösztönzi az optimizmus. A lelkesedéshez és küzdéshez optimizmusra van szükségünk: hinnünk kell benne, hogy elérjük a célunkat. A másik oldalon a biztonságfókusz az éberséget segíti. Az éberséget nem motiválja az optimizmus, ehhez egyfajta védekező pesszimizmus szükséges. Más szóval, a pesszimizmus olyankor segít bennünket, amikor fel kell készülnünk a veszélyre és a felmerülő veszély elhárítására.

Szóval: el akarod érni a csillagokat, mindig többet és többet akarsz? Vagy megelégedsz azzal, ha elvégzed a feladataidat és mindig számíthatnak mások a munkádra? Azonosítsd be, melyik csoportba tartozol és döntsd el, hogy a csili-vili outlook vagy a finom kételkedés segít neked a stressz csökkentésében és abban, hogy kihozd magadból a legtöbbet?

Te és a stressz – 1:0 – II. félidő Read More »

Tényleg legyünk mindig boldogok?

„Légy boldog!” – „Boldogság 7 lépésben.” „A boldogság csak rajtad múlik!” – olvashatjuk nap, mint nap a bejegyzéseket. De tényleg? Nekünk mindig boldognak kell lennünk?

A boldogság fontos céljaink elérésére vezérel, erőt ad az akadályok leküzdésére, óv a stressztől, fizikai és mentális egészségünket védi, összekapcsol másokkal. De vajon minden helyzetünket a boldogság fogja megoldani? Érzelmeink abban segítenek bennünket, hogy a környezethez igazodjunk, az aktuális kérdésekre, kihívásokra és lehetőségre megfelelő válaszokat adjunk. 4 alap, ún. autentikus érzelmet különböztetünk meg. Ezek a boldogság, félelem, a szomorúság és a düh. 

A félelem energiákat mobilizál: jelzi, hogy a jövőben veszély van, beindítja a szervezetünk megküzdési stratégiáit.

Dühünk a jelen problémájáról szól. Azt élem meg, hogy határaim, értékeim, a számomra fontos dolgok sérülnek.

Szomorúságunk a veszteségről szól. Szomorúságunkkal segítjük magunkat, hogy egy múltbéli fájdalmas eseményen túljussunk. Segít a lezárásban.

Az öröm támogat minket céljaink elérésében, eredményeink megtartásában és nyitottá tesz a kapcsolatokra, együttműködésekre. Örömünk ugyanakkor azt is jelzi nekünk, hogy végre pihenhetünk: elértünk valamit, itt az ideje a megpihenésnek.

Érzelmeink segítenek minket, hogy az adott helyzetben, az itt és most-ban megfelelően cselekedjünk és gondolkozzunk. Minden érzelemnek megvan a szerepe. Nem szabad felülírni semelyiket és nem kell magunkat törni az örök boldogságért. Mert az ebben a formában nem igaz.

Tényleg legyünk mindig boldogok? Read More »

Mondd, te is az extrémek közé tartozol?

„Figyelj, én megtanultam, hogy keveset igyak napközben, mert a sok telko között nem tudok kijutni a WC-re” – mondta egy tréning résztvevőnk. Sajnos nincs egyedül ezzel az őrült megoldással.

2006-ban a Harvard Business Review-ban megjelent egy kutatás” Extrém munkák: A 70 órás munkahét veszélyes csábítása” címmel. Nézzük, kik tartoznak az extrém kategóriába!

Dolgozol heti 60 órát? A jól fizetettek közé tartozol? Igaz-e rád legalább 5 az alábbi jellemzők közül?

  • Kiszámíthatatlan munkamennyiség
  • Gyors ütemű munkavégzés szoros határidők mellett
  • Rendkívüli mértékű felelősségvállalás, ami több munkakörrel is felér
  • Munkához kötődő események munkaidőn túl
  • Ügyfelek számára elérhetőség 7/24 időben
  • Profit és veszteség feletti felelősség
  • Mentorálás és felvétel feletti felelősség
  • Számos utazás
  • Nagyszámú közvetlen beosztott
  • Munkahelyen való jelenlét legalább napi 10 órában

A kutatás érdekes eredményre jutott: ahelyett, hogy ezek a munkavállalók a kiégésről és fásultságról panaszkodnának, úgy nyilatkoztak, hogy imádják munkájukat (66%), sokkal inkább élik meg munkahelyüktől a megerősítést, mintsem a kiszipolyozást. A legtöbben azt mondták, hogy a munka kihívó, serkentőleg hat és ad egy kellemes adrenalin fröccsöt is a mindennapokra.

 

Mi lehet itt akkor a hátulütő?

Férfiak 66%-a, a nők 77%-a ugyanakkor azt állítja, hogy egy ilyen extrém munka mellett az életük más, fontos dimenziói elsikkadnak. A férfiak 65%-a, a nők 33%-a jelezte, hogy gyermekükkel való kapcsolatuk bizony megsínyli ezt az életstílust és a megkérdezettek 46%-a állította, hogy partnerükkel való kapcsolatuk is áldozata ennek a munkastílusnak. Több, mint 2/3-a a megkérdezetteknek állítja, hogy egészségesebben élnének, ha kevésbé extrémen dolgoznának és minden második ember állítja, hogy szexuális élete is minőségibb lenne, ha máshogy élne. Az extrém munkaköröket betöltők 42%-a kevesebb szabadságot vesz ki, mint ami járna neki és több, mint a megkérdezettek fele jelezte, hogy gyakran kell nyaralásukat hivatalos ügyek miatt megszakítania. Ezek itt mind statisztikák. Érdekes adatok- mondhatjuk. De vajon hogyan élnek, milyen történetekkel és milyen forgatókönyvekkel bizonyítják nap, mint nap ezek a vezetők saját életüket? Milyen okokat, indokokat kell felhozni saját magunknak mind ahhoz, hogy legmélyebb értékeinkkel ellentétben éljük mindennapjainkat? 

Amikor hosszú évek múlva visszanézünk és látjuk a széteső családunkat, a szülő nélkül felnővő gyerekeket, az életünkből csendben távozó szüleinket, akkor vajon mondjuk-e, hogy mindezek ellenére megérte így élnünk? Gyártjuk-e még magunkat azokat az indokokat, hogy máshogy nem lehet?

Mindig van máshogy. Érdemes megkeresni, még mielőtt nagyon fáj.

Mondd, te is az extrémek közé tartozol? Read More »

Jobb, mint a fokhagyma!

Csúcs-vég effektussal az energiavámpírok ellen

Csokoládé, szex, okos hedonizmus – kellemes dolgok, igaz? Node hogyan kapcsolódik mindez a munkavégzéshez? Coaching élményünkből kiderül.

„Az élvezet szubjektív érzékelésének van még egy jellemzője, amivel az okos hedonistának tisztában kell lennie: a csúcs-vég effektus. (…) mindössze két pillanatfelvétel” formálja a véleményünket: az, hogy milyen jó, avagy rossz volt az élmény a tetőpontján és mennyire volt kellemes vagy kellemetlen a végén.” (Szex, drogok és csokoládé – Az élvezet tudománya (Paul Martin, HVG, 2010))

Ennyi az egész? Kahneman és Tversky felfedezése a boldogságról elsőre meglepő. De idézz csak fel egy jó élményt. Legyen az egy emlékezetes nyaralás… vagy eredményes meeting? Egy kellemes este… vagy éppen egy élvezetes munkanap? Emlékezz vissza. Mindegyiknél ott lesz egy kiemelkedő pillanat és a kellemes befejezés. És utólag azt mondjuk: „Boldog voltam.”

 

A kiégés előjele: amikor csak körbe-körbe jársz haladás helyett

De kevesen vannak, akik a munkájuk után ezt tudják mondani – és sokan, akik ennek hiányában az elfásultság, kiégés felé haladnak. Mit tegyünk, amikor kevés a jó élmény? Lehet-e a boldogságból „szokást” csinálni a munkánk során? Erre a kérdésre kerestük a választ egyik ügyfelemmel.

Tamás sokat és elkötelezetten dolgozik. Fontos, hogy teljesítsen a munkájában– és fontosak neki az otthoni családi kötelezettségei. Nem fiatal, kezd fáradni. Nem igazán tudja elhinni, hogy várhat rá más, mint szolgálatkészen, kissé fáradtan és kötelességtudóan megbirkózni a ritkán jövő jó és a gyakori fárasztó feladatokkal, napokkal. A coaching folyamata „lemásolja” ezeket a dilemmákat: barátságos, elfogadó és bizalmas a kapcsolatunk, de ritkák a találkozások és a megoldások előtt rendszeres „visszatáncolás” van. Nagyon sok a „de…” a beszélgetéseinkben. “Egymás mellett sétálva” lassan mégis formát öltenek beszélgetéseink. A személyes energiamenedzsment témakörén végig haladva beazonosítottunk néhány kritikus területet. Ezek az energiavámpírok: Tamás energiáit elszívó emberek, feladattípusok, szituációk, témák. Egy idő után rájövünk arra is, hogy van egy személyes paradoxonja is: míg nagyon elkötelezett a csapat iránt, addig a munkaköre a személyiségétől távolálló feladatokkal halmozza el. Hogyan lehet ezt feloldani? Mintha egy végtelen lépcsőn járnánk körbe – folyamatosan megyünk és mégsem haladunk. A kiégéshez vezető utat járja és járjuk. Energiákról, motivációról, célokról folyik a szó – és lehet, hogy a boldogságot keressük.

 

Új energiák új utakon nyerhetők!

A változáshoz energia és elkötelezettség szükséges. Nem elég a nyitottság és jószándék. „Ha az a cél, hogy Tamás megtalálja az energiáit a munkájában – akkor ezeket az energiákat meg kell találnunk a coachingban is!” – ilyesmik jártak a fejemben a legutóbbi találkozónk előtt. Ezért úgy döntöttem, az eddigieknél „férfiasabb” eszközöket fogok használni:

  • Keretek feszesebbé tétele: Jeleztem, hogy már csak 3 alkalom van korlátozott határidejű felhasználással.
  • Konfrontáció: Másrészt a coaching elején elmondtam, hogy szerintem maga a munka nem illik hozzá, és hogy tudom, hogy nem fog váltani. Ez ne legyen tabutéma kettőnk között és erre a helyzetre kell megoldást találni.
  • Pragmatikum: nincs több gondolkodás, hanem cselekszünk!

 

A szokássá tett boldogság

„Új energiák új utakon nyerhetők!” Ez a mottónk személyes energiamenedzsment programjainkon – és ez most is bejött. Végre haladtunk: másfél óra alatt sikerült kialakítani Tamás személyes energiamenedzsment-alapelveit! Mindezt ott kialakított új módszerrel. Mi történt?

 

5 lépés, 5 kérdés, 1 új szokás megalapozása:

  1. Energiavámpírok: kiválasztottuk a 3 legjobban zavaró energiavámpírt. Az egyik kiválasztott a „nagyfalat amőba-feladatok” voltak: feleslegesen elveszett a részletekben, a tökéletes megoldás kidolgozásában azoknál a nagyívű fejlesztési feladatoknál, amikor ő volt a felelős a teljes feladatért. Az eredmény sokszor túl későn készült el, túl részletes volt és általában kiderült, hogy közben más irányt vettek az igények.
  2. „Amikor jól megy” -sztorikat fogalmaztunk meg a változási területeken. Pl. „Túlságosan elveszek a részletekben” kulcsterületnél megtaláltuk, hogy „Feszes határidő esetén jó arányban mélyülök el a megoldások kidolgozásában”.
  3. Elcsíptük a megfelelő nyelvi stílust az alapelvekhez. Talán apróságnak tűnik, de ami a miénk, az nyelvi kifejeződésében is legyen a miénk! Van, akinek a kérdés jön be, vagy a jókívánság vagy éppen az utasítás. Ne legyünk sablonosak! „Indulás előtt pakoljak el!” „Rend van az asztalomon?” „Csak 5 perc pakolás – és már jöhet is az indulás!” Látszólag mindegy, hogyan mondjuk – de amikor szavakon keresztül szeretnénk megnyerni a tudatalattink támogatását, akkor figyeljünk az árnyalatokra. A stílus majdnem érzelem – és azt a tudatalattink már érteni fogja!
  4. Jöhetnek az alapelvek! Megfogalmazta azokat a dolgokat, amik erősen segítik a munka közbeni töltődését, és/vagy az elégedett munkavégzés érzését. Tamásnál 3 alapelv lett:
    • elmélyülős feladat végzése, ahol kiélheti az elejétől-a-végéig-megcsináltam élményét
    • „zizis” időszak után legalább 10 perc elmozdulás az irodából
    • szétfolyós munkáknál konkrét cselekvés (és nem csak előkészület, pakolgatás, tervezés)
  5. Hogyan lesz az önmagára figyelés szokássá? Megbeszéltük, mikor és hogyan fog naponta ránézni az alapelvekre. Hogyan tudatosítja magában, hogy mi volt a nap csúcseffektusa és evvel kellemesebbé tenni a nap(szak) lezárását.

 

Fokhagyma és kávé helyett lendítsd be magad!

Új technikánkkal Te magad is ki tudod alakítani a saját energia-listádat. Még egyszer: 5 lépés az energizált munkanaphoz:

  1. Energiavámpírok beazonosítása (emberek, témák, szituációk)
  2. „Amikor jól megy” -sztorik megfogalmazása
  3. Találd meg a szavaidat magadhoz!
  4. Mik az alapelveid? – fogalmazd meg
  5. Tedd szokássá őket!

Hogy sikerült? Mik a tapasztalataid? Várjuk tapasztalataidat új módszerünk használatáról, hogy beépíthessük energiamenedzsment programjainkba! http://ascon.hu/energiamenedzsment/)

Ui.: Én is elkészítettem a magam listáját. Mik segítenek nekem a munkámban megtalálni a boldogságot?

  1. Imádom a minőségi beszélgetéseket. Volt ma ilyen?
  2. Csináljak meg egy „nemszeretem” feladatot. Utána jó lesz!
  3. Valami kis újítás, fejlesztés, kreatívkodás? Na?

Még nem vált szokássá, de sokszor eszembe jutnak reggel. És akkor, amikor megtorpanok a lendületemben. És általában találok legalább egyre lehetőséget a nap folyamán. És amikor nem… Nos, a nap végén akkor is jólesik arra gondolni, hogy tettem valamit magamért. Ez pedig boldogság.

Jobb, mint a fokhagyma! Read More »

E=m×c2

Avagy igaz-e az energiamegmaradás törvénye szervezeti kereteken belül?

„…Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.” – Csernus Imre

Ez egyre erősödő munkaerő mobilitás, a gazdaság és környezet gyorsabb és gyorsabb változása, valamint a folyamatos szervezeti átszervezések következményeként a szervezeti struktúrák mára már sokkal dinamikusabbak, azaz kevésbé merevek és kiszámíthatóak, mint az akár 10-20 évvel ezelőtt természetes volt.        
Éppen ezért a vezetés, a hatalom és befolyás már nem a hierarchikus struktúrákban érhető tetten, sokkal inkább a szervezeti hálózatokban. Itt láthatjuk meg a szervezet erejét: képes-e arra, hogy odavonzza a legjobbakat, megtartsa őket és a mindennapokban energizálja őket.

Eddig blog-bejegyzéseinkben sokat foglalkoztunk azzal, hogy miért fontos a személyes energiamenedzsmentünk, milyen tipikus energiavámpír tevékenységek ölik energiáinkat nap, mint nap, írtunk tipikus hibáinkról és bemutattunk egy több száz fős mintán felvett magyar energia gyorsdiagnózist is. Most eggyel távolabbra lépünk és azt vizsgáljuk, hogy mindennapjainkban mit jelentenek az energiát adó kapcsolatok.

Egy pillanatra azonban álljunk meg: gondold végig, nevezd meg azokat, akikkel szeretsz együtt dolgozni, akikkel egy-egy megbeszélés feltölt és akikkel úgy érzed: szárnyalhatsz. Mit ad neked egy ilyen munkakapcsolat? Mitől más velük dolgozni? Te mennyire energizálsz másokat? Te mennyire energizálsz másokat?  

          
W. Baker, R. Cross és M. Wooten Positive Organizational Network Analysis and Energizing Relationships című cikkükben egy 7 szervezetre kiterjedő szervezeti energia kutatásukról számolnak be.[1] E kutatás egyik legizgalmasabb része magának az energiát adó kapcsolatoknak a definiálása.[2] 
A kutatásban résztvevő szervezetek munkatársai egy strukturálatlan interjún vettek részt, ahol egyrészt arra kérték őket, hogy írják körül azt a jelenséget, hogy „energizáló kapcsolat”, másrészt meséljenek arról, hogyan hat rájuk egy ilyen kapcsolat. A következőkben a tipikus válaszokat olvashatjátok:

 

Jelenlét: „E kapcsolatban tényleg ott vagyok”

A kutatásban résztvevők 95%-a azt jelezte vissza, hogy egy energizáló kapcsolatban kognitív szinten sokkal inkább elkötelezettek és jelen vannak, a kapcsolatban lévő párbeszédekre pedig sokkal érzékenyebbek és figyelmesebbek.        
Majd mindenki beszámolt arról, hogy az energizáló kapcsolatnak komoly fizikai hatása is van. Hatással van a modulációra, a szemkontaktusra és a gesztusokra is. Ahogy egyik résztvevő megfogalmazta:     
„Egyszerűen csak jobban „ott” vagyok. Fizikailag jobban rápörgök, izgatott és intenzívebb vagyok, valahogy sokkal ráhangoltabbnak érzem magam a témára. Azt hiszem, hogy ez a felpörgött állapot átjön a hanghordozáson és a testbeszéden is. Mindezek valahogy együttesen megmutatják azt, ahogy érzem magam és egyszerűen megfertőznek másokat is” (részlet a cikkből)

 

Információk, innovációk: „Ezek a megbeszélések elkötelezetté tesznek az ötletekben és változásokban”

A résztvevők beszámolója szerint egy ilyen kapcsolatban az információk nagyobb figyelmet kapnak, gyorsabb és alaposabb azok feldolgozása is. Hozzátették, hogy a felmerült ötleteket nagyobb valószínűséggel jegyezték meg és kötötték össze más korábbi ötletekkel, melyekből akár újítások, innovációk is születtek. A kapcsolat minősége segítette elő az „adok-kapok” jóízű megbeszéléseket a szervezeten belül.         
„…biztos vagyok benne, hogy tényleg gyorsabban és jobban gondolkozom. Szerintem többre emlékszem és több kapcsolódást tudok behozni, ami nagyon energizáló dolog.” (részlet a cikkből)

 

Elkötelezettség: „Vállalom, csinálom, mert lelkesedem”

Minden résztvevő visszajelzése szerint ezek a kapcsolatok lelkesedést és rajongást hoztak elő belőlük, ami igen elkötelezetté tette őket a problémamegoldás folyamatában. De tegyük félre a szervezeti kérdéseket: ezek az energiát megjelenítő kapcsolatok nem csak üzleti kérdésekben, hanem karrier, vagy személyes dilemmák esetén is elkötelezettséget mutattak. Az elkötelezettség abban is megnyilvánult, hogy a megbeszélés után mindenki tudott és akart plusz energiákat beletenni a megoldásba: akár hosszabban dolgoztak, vagy késő este is visszatértek a kérdésre.

Az eredmények magukért beszélnek: az energiák táplálják a szervezet jövőjét, innen indulnak változások, ezen keresztül alakul ki az elköteleződés. E kapcsolatok segíthetik és akár hiúsíthatják meg a beilleszkedést, vagy a tudástranszfert. Érdemes vele foglalkozni. Úgy tűnik, hogy az E igenis tud változni.

[1] Kim S. Cameron, Jane E. Dutton, és Robert E. Quinn szerkesztésében megjelent: Positive Organizational Scholarship (Foundations of a New Discipline)            
[2] A kutatás úttörő a tekintetben, hogy elsőként egyesíti a pozitív pszichológiai kutatások és a szervezeti hálózatkutatás eredményeit, keresve a kapcsolódásokat és a további még kiaknázatlan területeket.

E=m×c2 Read More »

Scroll to Top