„Figyelj, én megtanultam, hogy keveset igyak napközben, mert a sok telko között nem tudok kijutni a WC-re” – mondta egy tréning résztvevőnk. Sajnos nincs egyedül ezzel az őrült megoldással.
2006-ban a Harvard Business Review-ban megjelent egy kutatás” Extrém munkák: A 70 órás munkahét veszélyes csábítása” címmel. Nézzük, kik tartoznak az extrém kategóriába!
Dolgozol heti 60 órát? A jól fizetettek közé tartozol? Igaz-e rád legalább 5 az alábbi jellemzők közül?
- Kiszámíthatatlan munkamennyiség
- Gyors ütemű munkavégzés szoros határidők mellett
- Rendkívüli mértékű felelősségvállalás, ami több munkakörrel is felér
- Munkához kötődő események munkaidőn túl
- Ügyfelek számára elérhetőség 7/24 időben
- Profit és veszteség feletti felelősség
- Mentorálás és felvétel feletti felelősség
- Számos utazás
- Nagyszámú közvetlen beosztott
- Munkahelyen való jelenlét legalább napi 10 órában
A kutatás érdekes eredményre jutott: ahelyett, hogy ezek a munkavállalók a kiégésről és fásultságról panaszkodnának, úgy nyilatkoztak, hogy imádják munkájukat (66%), sokkal inkább élik meg munkahelyüktől a megerősítést, mintsem a kiszipolyozást. A legtöbben azt mondták, hogy a munka kihívó, serkentőleg hat és ad egy kellemes adrenalin fröccsöt is a mindennapokra.
Mi lehet itt akkor a hátulütő?
Férfiak 66%-a, a nők 77%-a ugyanakkor azt állítja, hogy egy ilyen extrém munka mellett az életük más, fontos dimenziói elsikkadnak. A férfiak 65%-a, a nők 33%-a jelezte, hogy gyermekükkel való kapcsolatuk bizony megsínyli ezt az életstílust és a megkérdezettek 46%-a állította, hogy partnerükkel való kapcsolatuk is áldozata ennek a munkastílusnak. Több, mint 2/3-a a megkérdezetteknek állítja, hogy egészségesebben élnének, ha kevésbé extrémen dolgoznának és minden második ember állítja, hogy szexuális élete is minőségibb lenne, ha máshogy élne. Az extrém munkaköröket betöltők 42%-a kevesebb szabadságot vesz ki, mint ami járna neki és több, mint a megkérdezettek fele jelezte, hogy gyakran kell nyaralásukat hivatalos ügyek miatt megszakítania. Ezek itt mind statisztikák. Érdekes adatok- mondhatjuk. De vajon hogyan élnek, milyen történetekkel és milyen forgatókönyvekkel bizonyítják nap, mint nap ezek a vezetők saját életüket? Milyen okokat, indokokat kell felhozni saját magunknak mind ahhoz, hogy legmélyebb értékeinkkel ellentétben éljük mindennapjainkat? 
Amikor hosszú évek múlva visszanézünk és látjuk a széteső családunkat, a szülő nélkül felnővő gyerekeket, az életünkből csendben távozó szüleinket, akkor vajon mondjuk-e, hogy mindezek ellenére megérte így élnünk? Gyártjuk-e még magunkat azokat az indokokat, hogy máshogy nem lehet?
Mindig van máshogy. Érdemes megkeresni, még mielőtt nagyon fáj.
