Crossroads, Shields, Threshold

I’ve been through many transformations in the past 30 years and noticed that three things were always part of the process: 

👣 Choosing a path at a crossroad

🛡️Using a shield to protect myself from the scary change 

⛩️ Crossing the threshold from where there’s no return to my old way of being

That’s why I chose these 3 metaphors when the ICF Chapter in Budapest asked me to give the keynote talk about transformation at their annual conference last year. 

It turned out to be one of the highlights of 2023 for me.

Not only because there were 200 people in the audience but also because I had to dig deep and reflect on the transformative coaching work I’ve been doing and how this work has transformed me.

This was the gist of my keynote:

👣 CROSSROADS 👣

In fairy tales, crossroads are a place of important decisions where the question is not just about left, right or straight but also about the willingness to sacrifice something, like the last piece of bread, or carrying heavy wood for the tired witch.

In Greek mythology, Hekate is the goddess of crossroads and also the goddess of the night. Therefore, in a transformative process crossroads represent much more than choosing the right direction. 

This is also the beginning of descending to deeper and darker realms where leaders get a chance to see, and then integrate, some of their shadowy parts or aspects of their leadership blind spots.

🛡️ SHIELDS🛡️ 

They symbolize healthy protection, necessary boundaries and often unconscious defense mechanisms. 

One of the most famous mythological shields that was loaned to Perseus by Athena was so polished that it served as a mirror when he cut off Medusa’s head. This mirror saved him from becoming petrified unlike all the warriors before him. 

Both in leadership coaching and team coaching this metaphor suggests that we regularly need to reflect on our symbolic shields so we can establish healthy boundaries and become aware of our destructive inner resistances.

⛩️ THRESHOLD ⛩️

It’s the symbol of leaving the old behind and entering the new.

Hesitating, waiting for things or going in circles are typical behaviors that we can observe at this stage of the transformation. 

No wonder! 

Thresholds are scary places because we never know what’s waiting for us on the other side.

For me the most fascinating aspect of crossing a threshold is the silence before we do it. Clients always stay quiet before they allow themselves to cross it. 

In fairy tales it’s very similar. 

In the Russian fairytale, the Beautiful Vasilisa nearly faints from fear on the doorstep of the frightening Baba Yaga. In Andersen’s tale, The Emperor’s New Clothes, everyone gasps when the little boy calls out the Emperor.

It’s almost like we need silence to drop into a deeper place…

Thanks so much for all the support Olívia Király PCC , Zsófia Szabó PCC , Gábor Kosztolánczy , Alexei Sokolov , Susan Britton MCC

Crossroads, Shields, Threshold Read More »

(Szervezeti) Egységben az erő

„Mi mindent megteszünk, a lehetetlent is határidőre szállítjuk, ők meg arra is képtelenek, hogy érthetően megfogalmazzák mit is szeretnének!”

Ha gondoltad már ezt magadban, akkor lehet, hogy silóban vagy a csapatoddal együtt. Mire elolvastad ez a rövid írást, már képes leszel rá, hogy eldöntsd.

Az Ascon nyárindító üzleti reggelire invitált mintegy 30 felsővezetőt, ahol a téma a silósodás volt. Rátérünk mi is az, de előbb lássuk, miket kérdeztek a résztvevők. Néhány példa:

  • Felszámolható-e egyáltalán a silósodás?
  • Ha a szervezet több szintű, akkor melyik szinten kell megoldani?
  • Több országban működő egységeknél mi az elfogadható szint?
  • A siló csak rossz lehet, vagy értéket is képezhet?
  • Mit tegyünk, ha a felsővezetés kommunikál egymással, de alattuk fennmaradnak a silók?

Ezek a kérdések megvilágítják: összetett problémával állunk szemben, amire azonban léteznek egyszerű válaszok is.

De mi is a silósodás?

Silósodásról beszélhetünk, ha egy szervezetben egyes egységekben a dolgozók elkülönítve érzik magukat a szervezet egészétől. Úgy érzik, rájuk más szabályok vonatkoznak, mint a többi egységre. Nem értik meg őket vagy úgy érzik, a többi terület nem érti meg őket.

Nagyon jellemző lehet (de nem kizárólagos) ez az érzés az IT-re, a jogra, a kontrollingra – olyan támogató területekre, akik az ügyfelekkel nem igazán találkoznak, munkájuk értékét főleg a cégen belül más területek mérik meg. Vagy gondoljunk egy akvizíció után beépülő új szervezeti egységre, akik még elkülönülten élik a saját szabályaik szerint a mindennapjaikat. Ilyenkor sokszor a csapat „befelé fordul”, kommunikációjukban a belső kommunikáció lesz a meghatározó; önmagukra csak, mint feladat-végrehajtókra kezdenek gondolni. Rossz esetben ez elvezethet oda, hogy a prioritások felborulnak, más területekkel feszítő konfliktusok születnek, kialakul az „ők és mi” gondolkodásmód. Persze vezetői szempontból ez nem fekete-fehér kép. Elég arra gondolni, hogy mennyit dolgoznak azon a csapatok, hogy legyen kohézió, közös értékek, csoport-identitás. Mindez természetesen jó! A baj akkor kezdődik, ha a társterületekkel való kapcsolatokat túlságosan felülírja a belső kommunikáció. „Figyelj, ők ezt úgysem értik, ez egy másik szakma. Beszéljük meg mi, aztán úgyis el fogják fogadni.” „Majd foglalkozzunk akkor a kérésükkel, ha már tudják, mit akarnak. Különben teljesen feleslegesen dolgozunk, és elszáll a projekt.” Igen, valljuk be, egy szakértői csapat számára a külső kapcsolatok frissen tartása: csupa macera. Oda kell menniük, megérteni mit akarnak tőlük, miért jó/nem jó nekik a szolgáltatás, amit kapnak. Olyan szakemberekkel kell értekezniük, akik más szavakat használnak, szinte ki kell tanulniuk a mások szakmáját, hogy érdemben beszélni tudjanak egymással.

 

IT és most

Az egyik terület, ami leginkább (de nem kizárólag) ki van téve a silósodás veszélyének a vállalati IT. Félreértések elkerülése végett: nem azért, mert ők „rosszabbak”. Az IT az a terület, amelyik ma már a legsokszínűbben kapcsolódik a szervezetek belső életéhez is, ugyanakkor működése direkten hat az ügyfélélményre is. Az üzleti reggelin beszélgetve elő is került egy tipikus helyzet: Tegyük fel, hogy egy pénzintézet észreveszi, hogy ügyfelei szeretnék telefonjukról intézni egyes ügyleteiket. Nos, ki fogja ezt az appot gyorsan előállítani? Van rá esély, hogy az IT. (vagy megcsinálják maguk, vagy megcsináltatják külsős partnerrel) Milyen mélységben ismeri az IT az utcai ügyfelek igényeit? Amilyen mélységben piackutatási eredmények vagy az ügyfélkapcsolat fel tudják tárni számukra. És itt jön a csavar: a fejlesztésből mennyi idő megy el arra, hogy az IT-s csapat megismerje az ügyfelet? Mit is jelent pontosan az a „villámgyorsaság”; miért fontos ez az ügyfélnek? Érti az IT az ügyfél világát? Nos… mekkora összeggel fogadnál erre kedves olvasó? Egy marketinges így vallott az IT területtel való együttműködésükről: Örülünk, ha le tudunk velük ülni egy megbeszélésre. És ha nem IT nyelven beszélünk, nem „specifikációkról” és „funkciókról” meg „folyamatokról” szólunk, akkor csak néznek ránk, hogy miért nem fogalmazzuk meg rendesen, mit is szeretnénk. El is jutottunk oda, hogy lássuk: egy támogató terület pozíciója pillanatok alatt változhat úgy, hogy kulcsfontosságú lesz: menyire képesek reagálni a szervezet vagy éppen az ügyfelek megváltozott igényeire. Ez viszont nem megy abból a szemléletmódból, hogy „ők és mi”. A fejlesztés egy sokszereplős feladattá vált. A háttérben dolgozó területek belső összehangoltsága, egymás fókuszált kiszolgálása versenyelőny.

 

Mit tehet a sejt, ami mit sem sejt?

A szervezetben ezek a csapatok méretüknél fogva sokszor tűnhetnek kisebbnek, mint amennyire fontos a tevékenységük. A legnagyobb problémát az okozhatja, ha nem vagy nem megfelelő visszajelzést kapnak saját munkájukat illetően. Itt nem a vállveregetésről vagy annak hiányáról van szó. Hanem arról, hogy az egység fókuszai és prioritásai, mindaz, amit igényként lát egybeesnek-e azzal, amire a többi egységnek valójában szüksége van. Magyarul: ha világ legjobb almáját szállítod, de valójában körtére lenne szükség a szomszéd szobában, akkor gondban vagy. Bonyolítja a helyzetet, hogy ha te vagy a „belső gyümölcsszállító”, akkor az egyik terület almát vár, a másik körtét, a harmadik gyümölcspürét a jobb emészthetőség miatt, a negyediknek pedig az a lényeg, hogy minden reggel nyolckor legyen gyümölcs az asztalán. Szakember vagyok, most mit várnak tőlem? Menjek oda és kérdezgessem őket? Csak szólnak, ha valami nem jó nekik, nem? Persze, szólnak – de vajon az lesz-e a megfelelő időpont vagy addigra elúszik pár hajó? Neked mondják, vagy csak egymás között? Ennél jobb megoldást is találsz készen. Az Ascon a közelmúltban részt vett számos hasonló változási folyamatban. A tapasztalatunkban a jó hír: nem feltétlenül kell gigantikus, teljes céget átfogó projekteket indítani! Vírusszerűen, egyszerűen, öt pontban revitalizálhatóak egyes szervezeti kapcsolatok. A lépések:

  1. Megismerés: Interjú a fő kapcsolatokkal és online kutatás (akár 20, akár több száz kollégával testreszabott, rövid elégedettségi és igényfelmérő kérdőív)
  2. A terület silók természetének feltárása: igények, elégedettség strukturált diagnózisa
  3. Bevonás és kooperáció elindítása a terület vezetőjével és munkatársakkal
  4. Belső ügyféligényekre reagáló szervezeti változás indukálása
  5. Utánkövetés

Ezek a változási folyamatok jellemzően nem a szervezet egészét írják át, hanem az érintett szervezeti egységek szemléletmódján, belső identitásán és prioritásain változtatnak. Néha csak apróságokat kell változtatni ahhoz, hogy a támogató szervezeti egységhez is eljussanak olyan információk, amelyek akár munkaköröknek is új értelmet adhatnak, alig három hónap alatt.

 

Mit nyer a vezető és mit nyer a csapata?

Korábban említettük, egy csapat saját identitással = érték. Egy ilyen revitalizáció kapcsán főleg az változhat, hogy a csapat az identitását már nem befelé erősíti tovább, hanem kifele a szervezeten belül. Ha a csapatod valódi belső szolgáltatóként képes viselkedni; látja, érti és érzi, hogy versenyhelyzetben van, de ezt nem csapásként, hanem kihívásként élheti meg, az kivételes energiákat képes felszabadítani. Ezt vezetőként kontrollálni folyamatos, de örömteli kihívás. Ahogyan az üzleti reggelin egy vezetőtől elhangzott: Nem baj az, ha a várban mindenki magáénak érzi a bástyáját, csak ne tévesszük szem elől, hogy ugyanazt a várat védjük. Nos, kedves olvasó, az írás elején megígértük, képes leszel megválaszolni, hogy előfordulnak-e nálatok silók vagy silósodás. Lehet, hogy már megvan a válaszod, és ha egyetértesz azzal, hogy ez olyan téma, amivel megéri foglalkozni, akkor kövess minket! Az asconstrategy.com oldalon többet is megtudhatsz a silók természetéről. Csatlakozz itt!

(Szervezeti) Egységben az erő Read More »

Harc a „silósodás” ellen

Az elmúlt években több nagyvállalatnál mértem fel a szervezeti egységeik munkájával kapcsolatos elégedettséget. Nem a termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatos elégedettséget, hanem azt, ahogyan egymás munkáját megítélik a cégen belül.

Voltak területek, amiket így jellemeztek:

  • „…olyan ez a csapat, mint egy polip: logikátlanul, egyenetlenül nyúlik a környezetbe “
  • „…olyanok, mint egy utánfutó. Húzzák, vonják, irányítják őket “
  • „olyanok ők, mint egy sofőr nélküli, száguldó tűzoltóautó “

Más területekről ugyanakkor ezt mondták:

  • „…olyanok ők, mint az MVP (most valuable player) a csapatban. “
  • „…olyanok, mint egy mankó. Van egy projektünk, ahol csak rájuk támaszkodhatunk “
  • “…ők egy interfész, a sikerünk zálogai, akik átfordítják a technikát üzleti értékké “

Mi a második csoport titka? Mitől lesz értékes egy szervezeti egység a többi számára?

A munkáim során megfigyelhető volt egy tendencia: az üzleti területekkel általában elégedettek voltak a vállalaton belüli munkakapcsolatokban is. A támogató területek – mint a jog, kontrolling, belső IT, értékesítés-támogatás – esetében azonban vegyes volt a kép. Ráadásul azoknál az egységeknél, amelyek teljesítményével kevésbé voltak elégedettek a szervezeten belül, a kollégák is gyakran panaszkodtak, hogy úgy érzik elszigetelődtek, „silóban “dolgoznak. Meg voltak győződve róla, hogy a többi területen nem látják mennyire sok mindent csinálnak, ezért nem is értékelik kellőképp a munkájukat. Valóban, az üzleti területek állandó kapcsolatban vannak a vevőkkel és partnerekkel, „piaci nyomás “alatt vannak. A siker érdekében folyamatosan mérik és értékelik a teljesítményüket. Ha ez romlik vagy valami nem stimmel, egyszerűen muszáj korrigálniuk és tanulniuk a hibákból. Egy támogató terület ezzel szemben nincs közvetlenül piaci nyomás alatt. Itt nem végeznek piackutatást, nem tartanak fent vevőszolgálatot és ha nagyon lekötik őket, azt inkább feszültségként, mint sikerként élik meg. Ha megváltozik a szervezet, változik a munkakörnyezetük is. Így már nem teljesen azzal, már nem teljesen úgy hasznosulna a munkájuk eredménye, mint korábban. De ha nem kapnak visszacsatolást és nem tudnak erről, nem tudnak korrigálni sem. Ezzel csökken a valós érték, amit a többi területeknek nyújtanak…és megkezdődik az elszigetelődés, a „silósodás “

Kitörni a silókból

A silókból való kitörést -különösen a támogató területek esetében- nagymértékben segíti, ha egyfajta „belső szolgáltatóként“ tekintenek magukra. „Belső ügyfeleik“ pedig azok a csoportok, egységek, akik a munkájuk eredményét használják. Igaz, nincs versenytársuk a cégen belül, mégis érdemes eljátszani a gondolattal: mi lenne, ha versenyezniük kellene egy outsource csapattal? Mit helyeznének ekkor előtérbe a munkájukban és honnan vonnak el erőforrásokat, mert azok nem hasznosulnak megfelelően? Ha az ember a piacon versenyez, hamar felismeri: mindenben nem lehet a legjobbnak lenni, mindenben nem lehet tökéletesen megfelelni az elvárásoknak, mert az irreálisan drága lenne (ha egyáltalán megvalósítható). El kell dönteni mire fókuszáljunk, miben legyünk jobbak, mint a versenytársak és miben nem fogunk erre törekedni. A döntést pedig arra alapozzuk, hogy mit várnak el elsősorban a vevőink és mi az, ami kevésbé fontos a számukra. Ez a szemlélet jól működik a szervezeti egységek közötti munkában is. A területek az együttműködés tartalmára és a „hogyan-jára“ vonatkozóan is elvárásokat támasztanak egymással szemben. A másik munkájával való elégedettséget pedig a munkakapcsolat jellege éppúgy befolyásolja, mint a tartalom.

Példák a szervezeten belüli elvárásokról

  • “Az új verziók legyenek teszteltek” (IT)
  • „Tudjam mennyit költhetek még az évben” (Kontrolling)
  • „Tudjam, hogy mivel, kihez kell fordulni“ (Kontrolling)
  • „Legyenek kezdeményezők azzal, hogy más FMCG iparágakból származó ötleteket hoznak be“ (Marketing)
  • „Egyértelmű, hogy az egyes ügyek név szerint melyik kollégához tartoznak“ (Hálózat menedzsment)
  • „Több megoldás esetén foglaljanak állást abban, hogy melyiket tartják a legjobbnak“ (Jog)
  • “Az üzleti igényeket fordítsa le technikai megoldásokra“ (Pre-sales)

Mint a piaci versenyben, itt is igaz, hogy minden elvárásnak nem lehet tökéletesen megfelelni. Minden egységnek vagy egy erőforrás kerete, amit felhasználhat és az gyakran nem elég arra, hogy mindenben tökéletes legyen. Van azonban néhány lényeges különbség a piaci állapotokhoz képest: a szervezeten belül nincs verseny, ezért egyetlen területnek sem kell megkülönböztetnie magát a versenytársaktól. Nincs lehetőség arra sem, hogy egy terület kiválasztja kire fókuszáljon, hiszen a munkakapcsolatai adottak a vállalaton belül.

A prioritásait ezért arra alapozhatja, hogy mik a munkakapcsolatban álló területek preferenciái,

  • azaz milyen elvárásokat támasztanak a munkájukkal szemben
  • ezek közül melyik, mennyire fontos

Ha a fontosabb elvárásokra koncentrálnak amikor az erőforrásokat felosztják, magasabb lesz az elégedettség a munkájukkal, mintha másként priorizálnának vagy egyenletes erőbedobással próbálnának mindent „valamilyen szinten“ megoldani. Elkerülhetik azt a csapdát is, hogy csak azokra az igényekre fókuszálnak, amit egy-egy „hangosabb“ társterületet fogalmaz meg.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Mit tehet egy terület vezetője, ha szeretné növelni az egysége munkájával kapcsolatos elégedettséget, és erősíteni a területe pozícióját?

  1. Gyűjtse össze a területével szemben megfogalmazott tartalmi és munkakapcsolatra vonatkozó elvárásokat
  2. Mérje fel, hogyan viszonyulnak egymáshoz az elvárások egy fontossági skálán
  3. Ezután mérje fel azt is, hogy milyen mértékben teljesítik ezeket az elvárásokat. Az eredmények alapján az elvárások négy kategóriába csoportosíthatók:
    • Az értékhordozók (driverek) olyan elvárások, amik kiemelten fontosak és kiemelkedően magas mértékeben teljesülnek is. Ezek az elvárások adják a terület „jó hírét“, hiszen nagyon jók valamiben ami nagyon fontos a szervezet többi területe számára.
    • A potenciális értékrombolók azok az kiemelten fontos elvárások, amik nem teljesülnek kiemelkedő mértékben. Ezek váltják ki a „tudhatnák, hogy fontos nekünk ezért jobban is odafigyelhetnének“ érzést. Így erős okozói a negatív megítélésnek, ezekben javulni kell.
    • A potenciális csapdák azok az elvárások, amik kiemelkedően teljesülnek, de nem annyira fontosak a belső ügyfeleknek. Miért? Egyrészt azért mert, ha erőforrás-igényesek, elvihetik a fókuszt olyan dolgokról, amik fontosabbak. Másrészt félrevihetnek az elvárások megítélésében. Hiszen jól teljesülnek, pozitív visszajelzéseket kaphat a terület. Pedig a valós információ az lenne: „nem bánjuk, hogy itt kevesebbet kapunk, ha ez az ára, hogy abban a másik dologban jobbak legyetek“
    • A finomhangolás lehetőségeit azok az elvárások adják, amik nem teljesülnek kiemelkedő mértékeben, de nem is kiemelten fontosak a többi szervezeti egység számára. Ezeknél a fontosság és a teljesítés erőforrás igénye alapján lehet eldönteni, hogy mikor mennyire teszik fókuszba őket. Alkalmasak arra, hogy erőforrásokat szabadítsanak fel hiszen nem elengedhetetlenül fontosak.
  4. Az elvárások és a teljesülésük tükrében határozza meg a csapattal, hogy mit érdemes a jövőben a fókuszba helyezniük. Fogalmazzák meg, milyen új feladatokat és milyen más változásokat jelent az, hogy jobban illeszkedjenek a szakterületek és társterületek igényeihez. Az eredményeket kommunikálják a szervezetben, mert azt közvetíti, hogy egy új, magasabb minőségben számíthatnak ezentúl a területre.
  5. A változások nem mennek végbe maguktól, ezért segítse a kollégákat, hogy megbirkózzanak az új prioritásokkal és a feladataik változásaival.

Támogatás

Az Asconnal évek óta támogatjuk a silósodást felszámoló belső fejlesztéseket. A tapasztalatok alapján csiszolódott ki a Szervezeti Kapcsolatok Revitalizációja nevű programunk, ami a cikkben leírt filozófiát követi. A program keretében:

  • kvalitatív és kvantitatív (interjúkon és kérdőíveken) alapuló kutatást alkalmazunk, hogy feltárjuk, milyen elvárásokat támaszt a többi terület a vállalat egy-egy egységével szemben,
  • felmérjük az elvárások fontosságát és azt, hogy milyen mértékeben teljesülnek,
  • az eredmények alapján a csapattal közösen újragondoljuk az egység szerepét, ha kell újratervezzük a feladat-prioritásait és fókuszait,
  • támogatjuk a területet az új identitás kommunikációjában és abban, hogy végigvigye a változásokat.

Harc a „silósodás” ellen Read More »

Te és a stressz – 1:0 – I. félidő

Avagy kilenc meglepő módszer, amivel sikeresen csökkentheted a mindennapi feszültséget.

A Harvard Business Review egyik postjában olvastam Heidi Grant Halvorson cikkét. Az írás összefoglalja azt a 9 energizáló módszert, melyek használata tudományosan bizonyítottan megkülönbözteti a sikeres és a kevésbé sikeres embereket. A tippek mindegyike bármikor elkezdhető és könnyen beleilleszthető a mindennapokba. Élvezetes változtatást kívánok neked!

Íme a 9 kutatásokkal alátámasztott hatékony energizáló módszer:

  1. Légy elnéző önmagaddal!

Ne legyél túl kritikus és kemény önmagaddal- inkább tekints megértően és megbocsátóan a hibáidra. Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik megértőek és elnézőek a saját hibáikkal szemben, boldogabbak, optimistábbak- kevésbé szorongóak és kevésbé depressziósak. Ez talán nem meglepő, hiszen az önmagunkkal kapcsolatos pozitív gondolatok, pozitívabb önképet eredményeznek. Viszont a kutatások meglepő eredménnyel is szolgáltak: az önmagukkal méltányos, megengedő emberek sikeresebbek is. Gyakran gondoljuk úgy, hogy az önkritika jobb teljesítményt eredményez- de teljes mértékben tévedünk. Azokban a pillanatokban, amikor nehézségeink vannak és kudarcokkal szembesülünk, leginkább az önmagunkkal kapcsolatos nagyvonalúság segít át bennünket a mélyponton. A kudarcainkkal, hibáinkkal kapcsolatos megbocsátás és nagyvonalúság csökkenti a stresszt, javítja a teljesítményt és paradox módon megkönnyíti, hogy tanuljunk is a hibáinkból. Egyszóval a megbocsátás és nagyvonalúság emberi tulajdonságok- érdemes önmagaddal kezdeni a gyakorlását.

  1. Tartsd szem előtt a stratégiai célod!

Bármit is csinálsz, annak célja van. Ezt a célt több szinten is érzékelheted. Például annak a célnak, hogy “mozogsz”, stratégiai célja lehet az, hogy “egészségesebb életet élj”. A stratégiai cél lebontása a “hogyan” – milyen módon éred el ezt a célt- ebben az esetben például úgy, hogy “hetente kétszer 4 kilométert futsz”. Amikor kihívásokkal és feszültségekkel kell szembe nézned, a stratégiai cél szem előtt tartása energiával tölt fel, mivel a cél szem előtt tartása az apró részmunkákat is egy magasabb szintű célhoz kapcsolja. A feleslegesnek tűnő részfeladat vagy rutin munka így értelemmel telivé válik és új megvilágításba kerül. Például egy fárasztó nap után könnyebben szánunk még egy órát az e-mailek feldolgozására, ha úgy érezzük, hogy ez hozzájárul a sikereinkhez és a karrierünkhöz, mintha úgy gondolnánk rá, hogy “60 percig e-maileket kell olvasnom”.

  1. Alakíts ki rutin tevékenységeket!

Ha megkérdezzük, mi okozza a munkatársak számára a legnagyobb stresszt, a leggyakoribb válaszok: szoros határidők, leterheltség, adminisztráció, kellemetlen vezető. Olyan választ ritkán kapunk, hogy “túl sok döntést kell hoznom”. Az emberek gyakran nem mérik fel annak a hatását, hogy mekkora mértékű stresszt okoznak a rendszeresen visszatérő döntési helyzetek. Pedig minden alkalommal, amikor akár apróbb döntéseket hozunk (például mit vegyünk fel reggel, mit reggelizzünk, ki hozza el a gyereket az iskolából, megszervezünk egy megbeszélést stb.), mentális feszültség keletkezik, ami stresszt okoz. Az apró, napi döntésekből eredő mentális feszültséget az állandó döntési kényszer okozza és emiatt utáljuk az olyan egyszerű feladatokat, mint például a napi bevásárlás. Csökkentsük le a döntési helyzeteket a legfontosabbakra. Az egyszerű döntéseket váltsuk ki rutin megoldásokkal. Ha valamit rendszeresen meg kell tenned, akkor tedd meg azt ugyanabban az időben és ugyanúgy. Alakíts ki rutint arra, hogy este előkészíted a reggelit vagy bepakolod a táskád. Az egyszerű rutinok kialakítása jelentősen le tudja csökkenteni a stressz szintet- hacsak nem tartozol azok közé, akiket feltöltenek az apró napi döntések.

Obama elnököt nemrég megkérdezték egy interjúban arról, hogyan kezeli az őt érő stresszt. Obama így válaszolt: “A minden napos apró döntéseket amennyire lehet, ki kell iktatnom az életemből. Ezek eltávolítanak a lényeges döntésektől. Például csak szürke vagy kék öltönyt hordok. Próbálom minimalizálni a dilemmákat és a döntési helyzeteket. Nem akarok naponta többször döntést hozni arról, hogy mit eszek vagy mit viselek. Túl sok döntést kell hoznom naponta. Ilyenkor valóban összpontosítanod kell a lényeges döntésekre. Lehetetlen a nagy ügyekkel haladni, ha csip-csup ügyek vonják el a figyelmem.” Válaszd ki azokat a naponta vagy hetente ismétlődő helyzeteket, amelyek minden alkalommal döntést igényelnek (meetingek szervezése, adminisztráció, bevásárlás, házimunka stb.). Válaszd ki közülük azokat, amelyek rosszkedvűvé és energiátlanná tesznek. Alakíts ki ezekre sztenderd megoldásokat, változtasd rutin tevékenységgé, automatizmussá őket.

  1. Szánj naponta 5-10 percet arra, hogy valami érdekes dologgal foglalkozz.

Képzeld el, hogy egy különleges adalék anyag segítségével bármilyen messzire mész, minimum ugyanannyi vagy még több üzemanyag lenne az autódban, mint amikor elindultál… Használnád? Elárulom, hogy bár ilyen speciális adalékot az autódhoz még nem fejlesztettek ki, de az elméd már rendelkezik ezzel a különleges energia adalékkal. Az adalékot úgy hívják: érdeklődés- csinálj olyan dolgokat, amelyek érdekelnek. A legújabb kutatások azt bizonyítják, ha érdeklődéssel végzel egy feladatot, az nem elfáraszt, hanem megsokszorozza az energiádat. Sőt: megsokszorozza az energiád azokkal a feladatokkal kapcsolatban is, amit ezt követően végzel és nem tartasz olyan érdekesnek.

Az ajánlott módszer 2 fontos összetevője a következő:

  • Találj valami, számodra különösen érdekes, a megszokottól eltérő, örömteli tevékenységet: ez lehet kellemes, érdekes, vicces vagy pihentető.
  • A másik lényeges feltétel, hogy ez a tevékenység legyen értelmes- akár megerőltető is. A kutatások azt mutatják, hogy azok a tevékenységek sokszorozták meg leginkább az energiát, amelyek kihívást jelentettek és energia befektetést igényeltek. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül “pihenned” kell a feltöltődéshez.

Ha izgalmasnak találod ezeket az eszközöket, a hétvégén érkezik a folytatás a további 5 technikával…

Te és a stressz – 1:0 – I. félidő Read More »

Te és a stressz – 1:0 – II. félidő

Avagy kilenc meglepő módszer, amivel sikeresen csökkentheted a feszültséget.

Február 27-én megjelent cikkünk folytatása

A Harvard Business Review egyik postjában olvastam az Heidi Grant Halvorson cikkét. Az írás összefoglalja azt a 9 módszert, melynek használata tudományosan bizonyítottan megkülönbözteti a sikeres és a kevésbé sikeres embereket. A tippek mindegyike bármikor elkezdhető és könnyen beleilleszthető a mindennapokba. Élvezetes változtatást kívánok neked!

  1. Tedd hozzá a “to do” listádhoz: mikor? és hol?

Írsz “to do” listát? (Ha az Outlook-ban használod a Feladatok mezőt, akkor a válasz: igen) Van úgy, hogy eltelik egy nap vagy akár egy hét is, hogy nem sikerül a listáról eltűntetni a feladatokat? Ami segíthet neked: döntsd el, hogy az adott feladatokat mikor fogod megcsinálni. Minél konkrétabban határozod meg a feladat elvégzésének idejét és módját, annál nagyobb az esélye annak, hogy meg is csinálod. Közel 200 célkijelöléssel kapcsolatos kutatás eredménye bizonyítja, hogy az időzítés és az egyéb részletek meghatározása megduplázza vagy megtriplázza a cél megvalósításának esélyét (pl. délután 4-kor visszahívom azokat, akiket ma nem tudtam korábban felvenni).

Szóval: a feladatok mellé tedd hozzá mikor, hol és hogyan fogod megvalósítani azt. Például: “kedden, ahogy visszatérek az ebédből, felhívom Csabát.” Azzal, hogy elkészíted az “akkor, amikor-terved”, a tudattalanod elkezdi keresni azokat a körülményeket, amikor valóban megvalósíthatja a terved.

  1. Mondj magadnak pozitív önmegerősítő üzeneteket!

Kutatások mutatják, hogy a pozitív önmegerősítő üzenetek átsegítenek minket azokon a helyzeteken, amikor félelmet, szomorúságot, fáradtságot, kétséget vagy ellenállást érzünk. Egyszerűen gondold végig, hogy milyen pozitív reakciót éreznél szívesen a stressz helyett, amikor szemben találod magad a feszültséget keltő helyzettel. Például: “A határidő közeledtével is nyugodt és jókedvű leszek.”

  1. A folyamatra fókuszálj, ne a tökéletes végeredményt lásd magad előtt!

A célok megvalósításakor kétféle megközelítés közül választunk:

  • Amikor a “Legyél jó!” üzenetet adod magadnak, akkor a meglévő készségeidre fókuszálsz és mindarra, amit már tudsz.
  • Amikor a “Legyél még jobb” üzenetet adod magadnak, arra figyelsz, a cél megvalósítása közben miben fejlődsz, mit tanulsz.

Az első esetben azt akarod megmutatni milyen jó vagy, a második esetben azt, hogy mennyit tudsz fejlődni. Amikor azt az üzenetet kapod magadtól, hogy “Legyél jó!”, azt várod, hogy tökéletesen teljesíts az első pillanattól kezdve és gyakran- tudatosan és tudattalanul is- összehasonlítod magad másokkal, méregeted a tudásod a többiek viszonylatában. Ebben az esetben minden kis kudarc és bizonytalanság kétségeket ébreszt a képességeiddel kapcsolatban- feszültséget és stresszt okoz. És bizony a bizonytalanság csökkenti a siker esélyét… A “Legyél még jobb” üzenet a másokkal való összehasonlítás helyett abban segít, hogy önmagadat hasonlítsd önmagadhoz: az, ahogyan ma teljesítettem, milyen ahhoz képest, ahogy tegnap, a múlt héten vagy a múlt hónapban teljesítettem? A fejlődés folyamatában természetes, ha hibázol. A hibázás megengedése kevésbé feszültségkeltő és motiválóbb, a bizonytalanságok dacára is.

  1. Örülj annak, amit már elértél!

Pszichés szempontból gyakran nem az számít, hogy eléred-e az adott célt, hanem az, hogy milyen nagy/kicsi a távolság aközött, ahol most tartasz és aközött, ahova tartasz. Mivel a végső cél gyakran messzi távolságban van, sokat segít, ha időnként megállsz és ránézel mindarra, amit eddig elértél: megünnepled a részeredményeket és csak ezt követően tekintesz az újabb kihívásokra. Megkönnyíti a mindennapokat, ha készítesz a “to-do” lista mellett “már megtettem listát” is: gyűjtsd össze, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket már elvégeztél aznap. Így a nap végére nemcsak a “to-do” lista gyarapodik, hanem látod az elvégzett munka eredményeit is.

  1. Ismerd meg önmagad: az optimizmus vagy a védekező pesszimizmus segít neked jobban?

Sokunk számára komoly feladat pozitívnak maradni olyankor is, amikor összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Mások nemcsak nehéznek találják ezt, hanem kifejezetten rosszul is érzik magukat tőle. Igen, van, akihez nem az optimizmus passzol. Illik hozzád az optimizmus? Ismered önmagad motivációs stílusát? Vannak, akik számára a munka a teljesítmény, az önmegvalósítás terepe- ezt hívja a pszichológia elégedettség fókusznak. Közgazdaságilag az elégedettség fókusz azt jelenti, hogy maximalizáljuk a nyereségeket és elkerüljük a kihagyott lehetőségeket. Viszont mások számára a jól végzett munka azt jelenti, hogy biztos a munkám és nem veszítem el a jelenlegi munkaköröm, amiért sokáig küzdöttem. Ez a biztonság fókusz, amikor arra figyelünk, hogy elkerüljük a veszélyt, felelősségteljesen elvégezzük, amit ránk bíztak. Közgazdaságilag úgy mondhatnánk, hogy ilyenkor minimalizáljuk a veszteségeket és igyekszünk megtartani, amit elértünk. Az elégedettség- és biztonságfókusz megkülönböztetése segít annak a megértésében, hogy az emberek miért különböznek olyan nagyon abban, ahogyan megvalósítják a céljaikat. Az elégedettségfókusz a küzdésben való lelkesedésben testesül meg és ezt ösztönzi az optimizmus. A lelkesedéshez és küzdéshez optimizmusra van szükségünk: hinnünk kell benne, hogy elérjük a célunkat. A másik oldalon a biztonságfókusz az éberséget segíti. Az éberséget nem motiválja az optimizmus, ehhez egyfajta védekező pesszimizmus szükséges. Más szóval, a pesszimizmus olyankor segít bennünket, amikor fel kell készülnünk a veszélyre és a felmerülő veszély elhárítására.

Szóval: el akarod érni a csillagokat, mindig többet és többet akarsz? Vagy megelégedsz azzal, ha elvégzed a feladataidat és mindig számíthatnak mások a munkádra? Azonosítsd be, melyik csoportba tartozol és döntsd el, hogy a csili-vili outlook vagy a finom kételkedés segít neked a stressz csökkentésében és abban, hogy kihozd magadból a legtöbbet?

Te és a stressz – 1:0 – II. félidő Read More »

Újévi fogadalmakról

A valódi változásokig

Sose teszek újévi fogadalmat. Számomra a mágikus pillanatokban tett fogadalmak bekapcsolják az azonnali ellenállást. Kitapasztaltam, hogy például a legtöbbet akkor híztam, amikor születésnapi ígéretet tettem magamnak arra, hogy már elég bölcs és érett vagyok ahhoz, hogy eleresszem a felesleges kilóimat. Ezek egy varázsütésre leesnek rólam, hiszen a Mágikus napon döntöttem róla. Ilyenkor rögtön másnap mágikusan zuhantam rá a titkos csokoládé tartalékra vagy kívántam meg a sarki pizzás éppen „aznapellenállhatatlanajánlatát” …. És ennyi volt…

Kliensem is rendre ugyanazt a kérdést teszik fel akár az üzleti-, akár az egyéni konzultációkon: „hogyan tudom betartani azokat a változásokat, amelyeknek most neki kezdek…?” „Mitől fogom nem feladni…?”

Nem vagyunk egyedül a Mágikus Pillanatokban tett fogadalmakkal. A youtube-on 2012-re 19.700 újévi fogadalmat találhatsz. A kutatások szerint az újévi fogalmak 25%-át már január első hetében-, 60%-át 6 hónapon belül adják fel az emberek. Sőt! Az átlagember ugyanazt a fogadalmat teszi 10 éven át, mindenféle eredmény és változás nélkül….

A leggyakoribb újévi fogadalmak egységesek a nyugati világban és az egészségünkkel vagy a stressz kezelésével kapcsolatosak:

  • leszokunk a dohányzásról,
  • lefogyunk,
  • egészségesen eszünk a jövőben,
  • többet mozgunk,
  • hamarabb eljövünk a munkahelyünkről esténként,
  • többet találkozunk a szeretteinkkel,
  • szervezettebbek leszünk,
  • jobban élvezzük az életet….

Mi okozza a fogadalmaink sikertelenségét? Hogyan válhat a változással kapcsolatos fontolgatás valós változássá?     
A régi paradigma, miszerint a szokásokban bekövetkező változás egy elhatározást követően elsöprő erővel, „csak úgy, magától” következik be és csak „akaraterő kérdése” -megdőlni látszik. Úgy tűnik, hogy az önerőből sikeresen megváltozó emberek egy tudatosan irányítható és előre kiszámítható folyamaton mennek át. A folyamatnak, útnak állomásai vannak- és ami igazán fontos: a cselekvés fázisa csak egy a változásban, amelyet megelőznek olyan nem kevésbé fontos szakaszok, mint a latolgatás/fontolgatás, az elhatározás és a felkészülés- és követik a cselekvéssel egyformán fontos fenntartási és befejezési szakaszok. A fogadalmat tevő, változásokat elhatározó- fontolgató emberek csupán 20%-a áll készen a változás bekövetkezésére. És kudarcra ítéli magát az a fogadalmat tevő, aki a változásra vagy a változás fenntartására még nem készült fel.

A változás egy szakaszokból álló folyamat, nem egy mágikus történés. A folyamat hat jól meghatározható szakaszból áll, melyek közül egyiket sem lehet átugorni vagy megkerülni:

1. Fontolgatás előtti szakasz:

Gyakran érkezik hozzám olyan megkeresés, hogy hogyan lehet valakit rávenni a változásra, elküldeni pszichológushoz/coach-hoz, leszoktatni a dohányzásról, az alkoholról vagy a munkáról, aki maga nem érti/érzi vagy akarja a változást. A válaszol minden esetben: sehogy. A fontolgatás előtti szakaszban lévő ember a nyaggatásnak akar véget vetni, de ahogy csökken a külső nyomás, visszatér régi szokásaikhoz. Ebben a szakaszban az ember ellenáll a változásnak és bármi áron fenntartja a témával kapcsolatos tudatlanságát, ellenállását. A fontolgatás előtti szakaszban változásra „rábírni” nem lehet a másik embert, viszont segíteni őt lehet abban, hogy konstruktív visszajelzést és információt kapjon a viselkedéséről, állapotáról. Ez a visszajelzés és információ segítheti abban, hogy a fontolgatás szakaszába lépjen.

2. A fontolgatás szakasza:

„Elegem van, hogy megrekedtem- változni akarok” – ők a fogadalmat tevők jelentős csoportja. Tudják, hogy merre indulnának, még azt is, hogyan- de még valamiért nem állnak készen a változásra. Sokan hosszú időre, akár évekre megrekednek a fontolgatás időszakában. Például egy átlagos dohányos két évig fontolgatja a leszokást a valódi leszokási kísérletet megelőzően. A munkafüggőkre is jellemző a hosszú ideig tartó fontolgatás a tudatosodást követően. A fontolgatók egy csoportját „krónikus fontolgatónak” nevezzük- ők azok, akik örökösen fontolgatnak a cselekvés helyett. A fontolgatás lezárását és a felkészülési szakaszra áttérést jelzi, hogy a változtató egyre többet foglalkozik a megoldással, mint a problémával, egyre inkább a jövővel foglalkozik, mintsem a múlton rágódjon. A fontolgatás szakaszának végét kísérő érzelmek hullámzóak és intenzívek: a várakozás, a cselekvés izgalma és egyben a szorongás is a kudarctól.

3. A felkészülés szakasza:

A hosszú, tervezéssel töltött felkészülési szakasz növeli a siker esélyét. A sikeres változók kihasználják a felkészülés időszakát: körültekintően, minden részletet végig gondolva felkészülnek a változtatással kapcsolatos teendőkre; pontos, részletes cselekvési tervet dolgoznak ki maguknak, és rákészülnek a változás fenntartására, és az esetleges megcsúszásokra is. A terved legyen konkrét, mérhető, reális és szabj magadnak határidőket is.

4. Cselekvés szakasza:

Ebben a szakaszban van a legtöbb szükség az energiára, elköteleződésre és a türelemre. A változás megkezdése nem egyenlő a változással. Itt sok a külvilágból érkező jutalom és bátorítás, de közben fel kell készülni arra az időszakra, amikor már sokkal kevesebb támogatás és bátorítás mellett teszünk majd erőfeszítéseket az új viselkedés fenntartására- a bizonytalanságok és apró kudarcok, visszacsúszások ellenére is.

5. Fenntartás szakasza:

A fenntartás melletti erős elkötelezettség nélkül szinte biztos a visszacsúszás vagy a változás feladása. A gyors diéták és 1-napos leszoktató programok kivétel nélkül figyelmen kívül hagyják a sikerek megszilárdításának fontosságát.

6. Befejezés szakasza:

A változás akkor tekinthető befejezettnek, ha az új szokások átvették a régiek helyét és a fenntartásuk már nem igényel nagyobb erőfeszítést. Bár vannak változások, amelyekben nem- vagy csak nehezen lépünk át a befejezés szakaszába, hanem életünk végéig a fenntartáson dolgozunk (ilyen például a függőségektől való megszabadulás).

A fogadalmak kudarcának fontos eleme az a pillanat, amikor visszatérünk a régi rossz szokásainkhoz vagy nem csináljuk az új szokásainkat. „Az elmúlt két hétben nem jutottam el sportolni- most sem sikerült életmódot változtatnom…”, „Ideges voltam, rágyújtottam- nem tudok leszokni.”, „Megkívántam a pizzát ma este, vége a fogyókúrámnak”, „Újra beleestem az operatív feladatok megoldásába, ahelyett, hogy a prioritásaimmal foglalkoznék” stb.… A változás nem lineáris folyamat, hanem spirális. A megcsúszás egyszerűen csak megcsúszás- és ha egy-egy kudarcot átmenetinek és korrigálhatónak tekintünk, akkor ez a „felsülés” csak a tanulás egyik lehetősége- mely tapasztalatot beépítve folytatni tudjuk a változtatást. A cselekvésbe belevágó-, de a következő hónapokban a változtatásban kudarcot valló emberek kétszer akkora valószínűséggel járnak sikerrel az elkövetkezendő fél évben, mint azok, akik el sem kezdték a cselekvés szakaszát….

Összefoglalva egy sikeres változtatás talán az újévi fogadalommal is kezdődhet, de biztosan alapos tervvel folytatódik:

  • Válaszd ki azt a legfontosabb területet (maximum 2 nagyobbat egy évre), amiben változni szeretnél! – Találd meg a választ arra, hogy miért akarsz változni!
  • Képzeld el magad az új szokásoddal!
  • Tervezd meg azt:
    • hogyan kezdesz neki a változásnak: milyen teendőid vannak a cselekvésig?
    • hogyan tudsz felkészülni a visszacsúszásokra és a régi szokás csábítására? Ha muszáj, tervezz be apró, tudatos visszacsúszást is!
  • Szabadulj meg mindentől, ami a régi szokásodra emlékezetet (pl. hamutálcától, öngyújtótól vagy a tartalék csokoládétól)!
  • Gondosan tervezd meg, hogyan fogod fenntartani a változást: lépésről, lépésre.
  • Jutalmazd magad és örülj az elért részeredményeknek is!

A siker önmagában is jutalmazó, de nem szégyen segítséget kérni. A változás nehéz- mások támogatásával vagy tapasztalataik megosztásával a Te utad is könnyebb lehet. Te miben változol ebben az évben?

*A bloghoz felhasznált irodalom: James O. Prochaska, John C. Norcross, Carlo C. DiClemente: Valódi újrakezdés (Ursus Libris Kiadó)

Újévi fogadalmakról Read More »

Gazdasági paradoxon

Mi kellene ahhoz, hogy gazdasági válság idején növekedjen a vállalat?

Első hallásra a cím “paradoxon gyanús”, hiszen a gazdasági válság alapvetően a csökkenésről és nem a növekedésről szól. Piaci szempontból ugyanakkor egy-egy válság az újrarendeződést, új struktúrák kialakulását is jelenti, ami pedig magában foglalja a növekedés lehetőségét. Ezt látszik alátámasztani az Accenture 2010-ben, a legnagyobb ügyfelei körében elvégzett felmérése. A válaszokból az derül ki, hogy a korábbi évek visszafogott várakozásai vagy krízisintézkedései után kimondva vagy kimondatlanul, de valamennyi megkérdezett vállalat stratégiájában újra megjelentek a növekedési célok. Csakhogy a legtöbben úgy gondolják, az új növekedést nem lehet pusztán” core business” -re alapozni. A válaszadók mindössze 45%-a gondolja úgy, hogy a növekedést a meglévő üzletágak hozzák azzal, hogy piacrészesedést növelnek, vagy többletfogyasztásra ösztönzik a vevőiket. Többségük a növekedés lehetőségét új piacok megteremtésében, azaz alapvetően új termékek vagy szolgáltatások bevezetésében (24%), új vevői szegmensek kiaknázásában (14%) vagy új földrajzi piacokra való belépésben látja (17%). A felmérésből azonban az is kiderül, hogy a növekedési célok csak a megkérdezettek felénél teljesültek. Ennek okát viszont nem a piac felvevőképességében, az új piacok keresleti potenciáljában kell keresnünk, hanem elsősorban a szervezetek növekedési, illetve innovációs képességeinek hiányában.

Egy pillanatra képzeljük el, feleségünk (férjünk) azzal az ötlettel rukkol elő, hogy adjuk el a balatoni nyaralót! Helyette vegyünk inkább üdülési jogot, a kapott pénzt meg költsük el egy álomútra, ami csak egyszer van az életben. Miért is? Hát azért, mert úgysem vagyunk lent annyit, kiadni macerás, állandóan le kell mennünk karbantartani, több vele a gond mind az öröm. Az üdülési joggal megmarad a “balaton feeling” és most még ott van az álomút is nagyobb durranás lesz mint a nászút…és akkor hirtelen jönni kezdenek az érvek a fejünkben…most alacsonyak az ingatlanárak, ne vesztegessük el a vagyont…a nyaralót még Guszti bácsi kezdte építeni, és Etelka néni úgy érezné az ő munkájuk gyümölcsét herdálnánk el… megfosztanánk a gyerekeket attól, hogy később lejárjanak…és csak jönnek, jönnek a gondolatok, így végül csendesen bepakoljuk a sört (bort) a kocsiba, és indulunk Fenyvesre, pedig esőt mondanak a hétre…

 

Milyen képességek kellenek a növekedéshez?

Milyen képességekkel rendelkeznek azok, akik a gazdasági válság időszakában, az újrarendeződő piacokon is képesek növekedést produkálni azokkal szemben, akik sikertelenek maradnak? Másképp fogalmazva, milyen képességek kifejlesztésére célszerű fókuszálnunk a szervezetben, ha a mai körülmények között növekedési stratégiát szeretnénk folytatni?

Az első válasz rögtön a piaci vagy termék innovációhoz kapcsolódik. Szokták mondani, hogy “minden jó ötlet annyit ér, amennyi megvalósul belőle”. Gyakran csak arra fókuszálunk, hogy ilyen-olyan fórumokon vagy piackutatási dokumentumokban megjelenjenek innovatív ötletek. Az új piaci területeken növekvő vállalatokban azonban arra is van képesség -vagy ha úgy tetszik folyamat-, hogy ezeket az ötleteket szelektálják, a kiválasztottakat elterjesszék, majd mind több és több terület, illetve ember bevonásával megvalósítható projektekké duzzasszák.  

A mindennapi életben gyakran tapasztaljuk, hogy egy közösség miképpen tud meggátolni minden új kezdeményezést, ami esetleg a közösségen belüli státus quo felbomlásával jár. Az innovációs ötletek alapján generált projektek esetében kulcsfontosságú a felsővezetés aktív és következetes támogatása, hiszen az innovációs folyamat során szinte biztos, hogy lesz olyan pont, amikor valamilyen érték elmarad a várakozásoktól, csábító okot biztosít az egész innováció leállítására azoknak, akik a jelenlegi status quo fenntartásában érdekeltek. 
A felsővezetés támogatásához szükséges, hogy a vezetés rendelkezzen projekt menedzsment ismeretekkel. Ne a projekttervezés, ütemezés és efféle tudáselemekre gondoljunk itt, hanem arra, hogy a vezetők tisztában legyenek a projekt-felügyeleti, illetve erőforrás allokációs szerepeikkel, ezek közvetítésével, és a felhatalmazások megadásának fontosságával. Ennek hiányában a projektek sokszor “szétkenődnek”, félbemaradt kezdeményezések lesznek, ami csak az innovációval kapcsolatos negatív attitűdöket erősíti. 


Látnunk kell, hogy az innovációs projektek lényege nem maga az innovációs folyamat, hanem az innováció kiaknázása. Nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy a projekt lezárásával a téma bekerül az ezer operatív folyamat közé. A fókuszt a termék vagy piaci fejlesztés kiaknázására kell helyezni, különben nem saját magunknak, hanem a másolóknak teremtettük meg a növekedés alapjait. A felsővezetés, különösen a marketing-pénzügy-kontrolling hármas kooperatív együttműködése válik fontossá ebben a szakaszban. 
Ahhoz, hogy a növekedést új vevői szegmensek kiaknázására, új termékek vagy szolgáltatások bevezetésére alapozzuk elkerülhetetlen, hogy az egész vállalati működést a vevőfókusz dominálja. Ezt kijelenteni persze sokkal könnyebb, mint megvalósítani. A legnyilvánvalóbb elem az, hogy legyen valaki, (egy szervezeti egység) aki “vevők fejével” gondolkodik. Aki ahelyett, hogy a termék vagy szolgáltatás erősségeit az ilyen vagy olyan funkciókban, műszaki paraméterekben látná, inkább azon gondolkodik, hogy a vevő tulajdonképpen miért és mire használja, amit tőlünk kapott és az a fizetett árhoz viszonyítva mennyire adja meg, amit vár tőle.  


Ami ezután következik, az már komplikáltabb, ugyanis valamennyi munkafeladatot annak függvényében kell minősítenünk, hogy azok közvetve vagy közvetlenül hozzájárulnak-e a vevő valamely igényéhez vagy csak arra jók, hogy a költségeket (és az árat) növeljék a minőségérzet emelése nélkül.  


Sok vállalat esetében az új piacok megszerzése vagy új termékek bevezetése akvizíciókon keresztül történik. A felmérésben megkérdezett nagyvállalatok az akvizíciós képességeiket tekintve az összevont szervezetek integrációjának megvalósításában teljesítettek leggyengébben. Saját bevallásuk szerint sokkal jobbak abban, hogy kiválasszák és megszerezzék a felvásárlás célpontjait, mint abban, hogy kezdjenek is valamit a zsákmányukkal. Ahhoz viszont, hogy az újonnan beszerzett üdvöske valóban teljesíteni tudjon az immáron megváltozott világban -új struktúra, új kulturális közeg, új vállalatméret – úgy kell tudnunk integrálni, hogy közben ne veszítse el azt a képességét amiért annak idején megvettük. Ez nem könnyű feladat, hiszen éppen azért vettük meg, mert nekünk hiányzik az adott képességünk és nem is tudtuk triviális módon kifejleszteni azt.

A címben feltett kérdésre visszakanyarodva, jó hír, napjaink válságos időszakában is(mét) reális stratégia lehet a növekedés.

  • Ehhez az esetek zömében azonban vevőfókusz és innováció kell.
  • Az a vállalat tudja leginkább megvalósítani a növekedést, amely képessé teszi a szervezetét a kezdeményezések felszínre hozására, szűrésére és szisztematikus végigvitelére.
  • Mitöbb, az innovatív projektek lezárása valójában a kezdet, hiszen mostantól arra kell fókuszálni, hogy az innováció piaci eredményeit minél nagyobb mértékben és minél tovább tudják learatni.

Ref: McGrath, Rita (2011): Ready for growth but not prepared, HBR Blog Network 2011, July

Gazdasági paradoxon Read More »

Gondolatok a vezérségről

Mit tehetek, ha nem alkalmazhatom az „empowerment” -et?

Körülbelül egy hete megérkezett családunkba egy kis bohóc, Olivér, a tíz hetes „bichon havanese” személyében. Oli azonfelül, hogy családtag, céges csapatunk kabalaállataként is funkcionál. Munkatársaim nyaggattak is, tegyek fel egy posztot a facebookra, de közgazdász férfiként kevéssé akaródzik „édibédi kutyus, olyan, mint egy plüssmaci” típusú fotókat kommentálni. Kiváltképp, amikor a plüssmacitól való megkülönböztető stratégiájának alapja, hogy meleg, puha, erős szagú jelet hagy a nappali szőnyegén.

 

Kutyanevelés

Elmondom inkább, hogyan lettem egy teljesen lenyugodott gazdi a kezdeti idegroncsból, amivé a felettébb aranyos, ámde gyors anyagcseréjű, hiperaktív rágógép szelídítésére vonatkozó reményvesztettségem okán váltam.

Kezdetben csak a hagyományos kutyanevelési módszereket ismertem. Ezek elsősorban a negatív motiváción alapulnak, mint újságpapírral fenékre-csapás, a kutya kényszerítése a pórázzal. Persze ügyesen van kitalálva, az eb nem azt éli meg, hogy a gazdi rossz, hanem azt, hogy a gazdi mindig figyelmeztet, ha jön a rossz, mert mondja, hogy „fúj”, illetve érdekes módon, ha azt tesszük, amit a gazdi mond, elkerülhetjük a kellemetlenségeket. Az újságpapírig nem jutottam el, de már párszor rádörrentem a kiskutyára, hogy „fúj”, ha láttam, hogy bepiszkít vagy rág valamit (mindig rág valamit). Észrevettem, hogy az a kutyus, aki előző nap még mindenhová boldogan követett, egyre feszültebbé, bizonytalanabbá válik, mintha kezdene félni. Ezt nagyon rossz látni egy kiskutyán.

Kétségbeesetten keresni kezdtem hát valamilyen nevelési tanácsadó után. Sok mindent elolvastam, mígnem a kezembe került Jan Fennell könyve. Ő a „hagyományossal” szemben teljesen másképp közelít a kutyákkal való bánásmódhoz. Nem a félelemre épít, és nem használ negatív motivációt. Ehelyett egy szisztematikusan felépített és fenntartott rendszerbe helyezi a mindennapi életet a kutyával. A lényege, hogy a kutyának tudni kell, hogy mindenben a gazdája a vezér, övé a hatalom. Ennek biztosítására többféle, kutyanyelven megfogalmazott rituálét javasol, ami az állat számára láttatja, hogy a másiknak bizony mindenféle kiváltságai vannak vele szemben, legyen szó akár evésről vagy arról, ki hol alszik.

Világosan meghatározott hatáskörök vannak, a döntéseket azonban mindig a vezér hozza. Ha például csengetnek és a kutyus veszetten ugat, meg kell dicsérni, hiszen az ő dolga jelezni, hogy valaki jött. Ezután azonban vissza kell vonulnia átadni a döntést a vezérnek arról, hogy a postás vajon azért jött, hogy körbepisilje a lakásunkat és megegye az ételünket, elvegye az asszonyunkat, ezért essünk neki amíg nem késő, vagy valami másról van szó és nem esünk neki még akkor sem, ha nincs semmilyen kutyaésszel felfogható magyarázat arra, hogy voltaképpen mit is keres itt nálunk. 
És ami a legfontosabb: ha a vezér olyasmit szeretne, amit a kutya önmagától nem tenne, mindig jutalmat kap, ha mégis megteszi a gazdi kedvéért. A jutalom lehet falatka, simogatás vagy dicséret, de soha nem marad el.

Belekezdtem, és legnagyobb örömömre működik. Olivér éppúgy nekimegy a függönynek, a szőnyegnek, de elég csak halkan rászólnom és abbahagyja, alternatívaként persze megkapja a plüsstehenét, nem kapdos a kezem után és nem csipked, ami pedig annyira jellegzetes kiskutyás szokás, és bár néha még a szőnyegre piszkít, láthatóan nagyon igyekszik kint végezni a dolgát. Ami talán mindennél fontosabb, látom, hogy nem stresszes, boldog, és én sem vagyok stresszes, mert nem kell egy eleven, játékos, imádnivaló rakoncátlan kiskutyát a félelemkeltés eszközeivel rendszabályoznom.

 

Leadership párhuzamok

A történet persze az ember-kutya együttélésről szól. Mégis elgondolkodtam egy kicsit a vezérségről általában, illetve az ahhoz kapcsolódó, emberi viszonyokhoz köthető tapasztalataimról. Találtam néhány párhuzamosságot:

  • Ha valaki vezér, az általában előjogokkal jár. A vezér fontosabb, előrébb való, több mindent megtehet, amit a többiek nem. Ezt természetesnek kell elfogadnunk. Az előjogok egy része pusztán a vezérség kinyilvánításához szükséges, ily módon igazságtalannak, észszerűtlennek tűnhet.
  • A vezér dönt, de a döntés felelősségét is egyedül ő viseli. Ez azt jelenti, hogy az alárendeltek nyugodtak lehetnek, nem kell olyan dolgokkal megbirkózniuk, amihez sem a képességeik sem a hatalmuk nincs meg. Nincs nyomasztás, nincs ebből fakadó stressz.
  • Ha a csapaton belül harcra kerül sor, az a vezérség megszerzéséért van és nem pusztán a dolgok ellen. Ha valaki csak a lázadásért lázad és nem azért, mert úgy gondolja, ő jobban el tudja látni a vezető feladatát, azt a falkaállatok egyszerűen kiközösítik.

Gondolatok a vezérségről Read More »

Scroll to Top