Szervezeti transzformáció közben növelhető a munkavállalói elégedettség?

Folyamatos változások? Szervezeti frusztráció és értetlenség? Romló munkatársi elégedettség? Növekvő fluktuáció? Egyre gyakoribb személyes konfliktusok? Az állandó változások nagy mértékű terhet rónak a szervezetekre. A szervezet erőteljesen feladat-orientálttá válik. A másikra való nyitottság elvész a feladatözönben. Miért csodálkozunk, hogy az elégedettség csökken?

Az erős centralizációs trendeknek sokszor ezek a kísérőjelenségei. Hogyan éljük meg a központ (a „Global”) megerősödését? Folyamatos riportálás, ki nem dolgozott szervezeti folyamatok, káosz a vezetésben, drasztikusan csökkenő felhatalmazás… Az állandó változások olyan mértékű terhet rónak a szervezetekre, hogy sokan alig győzik operatív teendőiket. A szervezet erőteljesen feladat-orientálttá válik: a beszélgetések, a másikra való nyitottság és kíváncsiság elveszik a feladatözönben. Miért csodálkozunk, hogy az elégedettség csökken?

 

Kiindulási helyzet, elvárások

Ügyfelünk is hasonló helyzettel küzdött: egy szervezeti transzformációs programban a lokális működésből áttértek regionális szintű munkára, minek következtében a munkatársak egy részének pozíciója is megszűnt. Míg a leépítésekkel és a vele járó plusz feladatokkal küzdöttek, már építették az új, más szintű feladatellátásra alkalmas szervezetet és az ezt támogató szervezeti kultúrát. Ambiciózus KPI-jal spékelve: az elégedettségi eredmény az összeolvadás után érje el azt a szintet, ami előtte volt, azaz kb. a 80%-ot.

 

Megoldás

A HR egy olyan változási programot dolgozott ki a cég vezetőivel közösen, mely több pilléren állt, és a folyamatos bevonásra és dialógusra épített. E program egyik pillére volt az elégedettségi beszélgetések beindítása, mely egy teljesen új megközelítésre alapoz. A programmal az volt a cél, hogy a vezetőknek közvetlen tapasztalása és élménye legyen arról, hogy munkatársaik hogy vannak a mindennapokban, mivel elégedettek, milyen kérdéseik, dilemmáik vannak munkájukkal, jövőjükkel kapcsolatosan. Azaz a vezetők legyenek készek arra, hogy egy ilyen beszélgetést kezdeményeznek, tudják megteremteni azt a biztonságot, ami szükséges ehhez, és nyitottan, kíváncsian tudjanak e beszélgetéseken részt venni, a felmerülő kérdésekre pedig közösen válaszokat találjanak.

 

Mit nem tettünk, hogy növekedjen az elégedettség?

Nem workshopoltunk, hogy megértsük a trendek és százalékok mögött húzódó okokat. Nem gyártottunk „to do” listákat a felmerülő ötletekről. Nem kerültek fel a flipchartra diagnózisként, hogy „Több és jobb információra van szükségünk”, vagy „Javítsuk a kommunikációt”. Sokkal inkább azon dolgoztunk, hogy az elégedettség egy közös ügy legyen. Olyan ügy, amelyben világosak és felvállaltak a felelősségek.

 

A program az alábbiak szerint épült fel:

Egy pilot tréningprogram keretében – melyre a szervezet legkülönbözőbb funkcionális területeiről érkeztek vezetők – teszteltük a kidolgozott programot. A pilot program résztvevői lettek a program során a belső „hot line”, azaz kérdésekkel, elakadásokkal hozzájuk lehetett fordulni. A beszélgetésekhez való felkészüléshez és az elégedettségi beszélgetések indításához a HR kidolgozott egy könnyen használható eszközt, mely segítségével különböző dimenziók mentén mindenki átgondolhatta munkahelyi elégedettségét, illetve azok fontosságát.

A felsővezetés elsőként vett részt a programban és a tréning utáni hetekben el is indította kollégáival az elégedettségi beszélgetéseket. A cél az volt, hogy e beszélgetésekre igényt keltsünk mihamarabb a szervezetben. A jól sikerült beszélgetéseknek hamar híre ment, és már a munkatársak keresték meg vezetőiket, hogy mihamarabb legyen nekik is elégedettségi beszélgetésük.

Fél napos képzési programokat indítottunk a szervezeti túlterheltséghez igazodva, biztosítva ezzel, hogy a szervezet minden vezetője részt vegyen a programban. Minden vezető regionális szinten részt vett a programon, és elindította kollégáival az elégedettségi beszélgetéseket. A program nagy tempóban haladt, viszonylag sűrítve, azaz nagyjából egyszerre indult be a sok-sok beszélgetés.

Az első beszélgetések tapasztalatait a vezetés együtt dolgozta fel. A sok információ mellett – mely rámutatott, hogy vannak-e olyan területek, melyek az elégedettséget vagy elégedetlenséget szervezeti szinten generálja – öröm volt a vezetőknek ezt az új élményt, egy más szintű kapcsolódást, egymásra figyelést, felelősséget megélni. A képzés során azt tanítottuk meg a résztvevőknek, hogy vezetőként mikor hasznos az indirekt vezetés – vagyis a coaching típusú vezetés –, és kaptak betekintést és sok-sok élményt annak megéléséről. Fejlesztőként mi azon dolgoztunk, hogy minden vezető érezze magát annyira felkészültnek, hogy egy ismeretlen helyzetbe, beszélgetésbe belemenjen. Egy olyanba, ahol nincsenek kész válaszok. Sőt. Egy beszélgetésbe, ahol a reflektor a munkatársamon van, ahol rá figyelek, ahol valóban kapcsolódok hozzá.

 

Mitől lett a változási program sikeres?

1. Az erős bevonástól. Ez nem a HR projektje volt, hanem a szervezeté.
2. A vezetők magas szintű felelősségvállalásától.
3. Nem a szokásos HR eszközöket, folyamatokat erősítette a szervezet, hanem mert kísérletezni, új módszerekkel megismertetni a csapatot.
4. Egyszerre volt egy felülről jövő kezdeményezés és egy alulról jövő igény felkeltés (emerging change) a szervezetben.
5. Volt a folyamatban egy erős reflektivitás: időről időre megállt a vezetés, és ránézett arra, hogy mi működik jól és mi nem. Amiben volt energia és eredmény, azt erősítették és beemelték a fejlesztési fókuszába.

A programnak sikere lett. Vezetők és munkatársak egyaránt megélték e beszélgetések erejét. Felvállalt akciók és megoldások születtek, felelősségek tisztázódtak. A következő évben további két országban indítottuk el a beszélgetésekre felkészítő programokat. A programban résztvevő vezetők 90%-a pedig kérte a folytatást, hogy új módszereket és technikákat tanuljanak. Ma azon gondolkodik a HR, hogy a hagyományos teljesítményértékelő beszélgetéseket lecserélje ezzel az új típusú, dialógusra építő elégedettségi beszélgetéssel.

Mit jelent neked a siker? – tettem fel a kérdést az elmúlt napokban többször is egy tehetség programunk nyitóinterjújában.         
Sokan vannak, színesek és tehetségesek a résztvevők. Sokfélék, sok tapasztalattal és meglátással, mégis néhány dologban szinte azonosan gondolkodnak. Ritka az ilyen összhang. Kivételesek ők? Vagy csak tudnak valamit, amit sokan nem?

„Mindig lázban égek”, „mintha minden napom egy focimeccs lenne” – így beszélnek munkájukról. Ambiciózusok és harapósak. Szeretik a célokat, a kihívásokat, a fejlesztéseket. Mindannyian azt mondják, hogy nagy és izgalmas célokért dolgoznak, élvezik az alkotást. Lételemük, hogy lássák erőfeszítéseik eredményét. Munkájukért felelősséget vállalnak.

„Bízok magamban, optimista vagyok” – hisznek abban, ha valamit jól csinálnak, ha valami mellett elköteleződnek, akkor mások is kedvet kapnak. Egyszerű üzenet, de azért nem könnyű kivitelezni a nagy nyomásban, ugye?

„Ha látom, hogy amit csinálok, annak van hatása. Amikor látom, hogy ezt én, ezt mi csináltuk.” – a válasz arra, hogy hogyan szeretsz dolgozni. Talán az egyik legfontosabb motiváló tényező, ha munkánk eredményét látjuk és érzékeljük. Ők mindannyian így dolgoznak. Napi-heti-havi-féléves eredményekkel.

„Itt jó kollégák vannak. Jó velük dolgozni.” – így nyilatkozott mindenki. És bár nagy a verseny, mindenki vallja, hogy együtt könnyebb, együtt nagyobb célokért lehet harcolni. Megtapasztalta mindenki a csapatban rejlő erőket.

Már-már idealisztikus a kép, pedig igaz. Van ugyanakkor az éremnek egy másik oldala is, amit ez a cég okosan csinál: a szervezeti kultúra ugyanis megerősíti ezt a fajta hozzáállást. Itt nagy hangsúly van azon, hogy a jót elismerjék. Nem fukarkodik a cég az elismerésekkel, a visszajelzésekkel, az országos, vagy épp nemzetközi díjakkal. Itt a jó ötleteket – jó eladás mellett – a cég támogatja: lehetőséged van kipróbálni magad, bizonyítani, jó gyakorlatokat kidolgozni és büszkén nézni „saját gyermeked”, amint azt nemzetközi szinten is beindítják. „Itt a kultúra azt üzeni, hogy azon gondolkozz, mi újat tudsz csinálni, mitől lesz valami még jobb!” – mondják az inspiráló közegről. Úgy hangzik, mint a dopping. És úgy is működik. Láthatóan lehet szeretni ezt a környezetet. Inspirál, dübörögve küldi szét éreidben az adrenalint. Felgyorsít és hatalmas erőfeszítésekre képessé tesz. Okos egymásra találás kell: ebben a szervezetben ugyanis csak akkor teljesíthetsz jól, ha felelősséget vállalsz magadért és te is futólépésben közlekedsz. A környezet inspirál és stimulál mindaddig, amíg lépést tudtok tartani egymással.