A változásmenedzser 10 tanulsága a Jókai Színház premierjéről
Hogyan kerül egy színházi premier a Változásmenedzsment blogba? Valószínűleg minden színházi premierről (és annak létrehozásáról) lehetne írni, de 2011. március 18-án, péntek este Békéscsabán valami több történt. Egy ember fájdalmas balesetet szenvedett előadás közben – mégsem tudok mást mondani: egy csodálatos estét élhettek meg, akik ott voltak.
Szinopszis
A „Színházkomédia” premiere közben szilánkosra törte a lábát az ügyelő. Ez önmagában is megakaszthatna egy előadást, de ennek a darabnak ráadásul ő volt az egyik főszereplője. Vagy talán fordítva még igazabb: a darabnak Simon József az egyik főszereplője – „civilben” pedig a színház ügyelője. A szereppel nem ment messze önmagától: a vidéki színtársulat életét bemutató műben a bölcs ügyelőt alakította és az első felvonás közben elesett. A mentősök tanácsa ellenére úgy döntött, ülve végig játssza az előadást. A teljes társulat, műszak összefogott, hogy ezt megtehesse, széken hozták-vitték. Az ülve fogadott tapsok után Fekete Péter igazgató vitte be a kórházba.
Az előadás utáni ünneplés is eltért a megszokottól: az igazgató és Tege Antal rendező egyaránt az összefogást emelte ki és mondott érte köszönetet. És már aznap este, az ünneplés közben elkezdődött a helyettesítés megoldásának keresése is, hiszen másnap ismét volt előadás… Nos: a rendező lett az ideiglenes főszereplő és egy éjszakai szövegtanulás és egész napos próba után a társulat ismét nagy sikerrel mutatta be a darabot.
A színház a nehéziparhoz tartozik?
A helyzet több volt, mint egy válságkezelés. A békéscsabai Jókai Színház ezen az estén dupla premiert tartott. A Színházkomédia című darabét – és a teljes társulat csapatként való színre lépését. Olyan helyzetben álltak helyt, amikor esszenciálisan mutatkozik meg egy csapat ereje: emberségben, szervezőképességben, döntéshozatalban, tartalék energiák és kreatív megoldások mozgósításában.
De ez a második premier talán már korábban lezajlott – észrevétlenül, a színfalak mögött. Abban a sok változásban, amit az elmúlt években a színház munkatársai Fekete Péter vezetésével végig csináltak, csinálnak. Szinte hétről hétre jelennek meg valami újdonsággal, amik mögött a lényeg: megtalálni, bevonzani és feltölteni kultúrával a közönséget. Nem azt olvasom tőlük, hogy „nincs igény, nincs pénz, nincs közönség” (ld. „nincs piac, nincs forrás, nincs vevő”), hanem olvasok utazó színházról, amivel nyáron bejárják az országot (Porondszínház), olvasok új színpad építéséről pályázati finanszírozásból (Ibsen-ház), a legkülönbözőbb műfajú közönségtalálkozókról, szakmai workshopokról, országos szakmai eseményekről, eredeti-kísérletező-szakmai és/vagy közönségsiker előadásokról és merész vezetői koncepciókról… és olvashatok róluk, mert szinte naponta írnak az életükről. Ezek valódi változások – útkeresésekkel, irányváltásokkal, ahol “természetesek” a nehézségek, és ahol a közreműködőknek személyesen is változniuk kell. Elérték, hogy Békéscsabán rendszeres téma a színházi élet, és gyanítom, hogy az országos színházi életben egyre inkább téma Békéscsaba.
A változásmenedzser 10 tanulsága
Mi fogott meg ebben a színházi eseményben, ami miatt biztosan emlékezni fogok rá? A mindent megoldó csapatműködés jelei. Ezek megjelenése az események időrendjében:
- A kulcsszereplő a végletekig elkötelezett, a célt önmagánál is fontosabbnak tartja
- A csapat elfogadja a kulcsszereplő döntését, és mögé áll
- A csapat minden tagja a megoldáson dolgozik: nem a legjobbat, hanem a még megfelelő és gyorsan megvalósíthatót keresik közösen, kreatívan
- A vezető cselekvően is közreműködik a megoldásban
- Az esemény után azonnal cselekszenek, hogy a keletkezett károkat csökkentsék
- A vezető köszönetet mond a kulcsszereplőnek és a helyzetet megoldó munkatársaknak
- Pezsgő – avagy lehetőség arra, hogy levezessék a feszültséget
- A kivételes esemény kezelése és a levezetés után azonnal elkezdődik a hosszútávú megoldás keresése
- Az új kulcsszereplő is végletekig elkötelezett és a csapat mögé is odaáll
- Szemléletes és személyes kommunikálás a külvilág felé az eseményekről
