Jobb, mint a fokhagyma!

Csúcs-vég effektussal az energiavámpírok ellen

Csokoládé, szex, okos hedonizmus – kellemes dolgok, igaz? Node hogyan kapcsolódik mindez a munkavégzéshez? Coaching élményünkből kiderül.

„Az élvezet szubjektív érzékelésének van még egy jellemzője, amivel az okos hedonistának tisztában kell lennie: a csúcs-vég effektus. (…) mindössze két pillanatfelvétel” formálja a véleményünket: az, hogy milyen jó, avagy rossz volt az élmény a tetőpontján és mennyire volt kellemes vagy kellemetlen a végén.” (Szex, drogok és csokoládé – Az élvezet tudománya (Paul Martin, HVG, 2010))

Ennyi az egész? Kahneman és Tversky felfedezése a boldogságról elsőre meglepő. De idézz csak fel egy jó élményt. Legyen az egy emlékezetes nyaralás… vagy eredményes meeting? Egy kellemes este… vagy éppen egy élvezetes munkanap? Emlékezz vissza. Mindegyiknél ott lesz egy kiemelkedő pillanat és a kellemes befejezés. És utólag azt mondjuk: „Boldog voltam.”

 

A kiégés előjele: amikor csak körbe-körbe jársz haladás helyett

De kevesen vannak, akik a munkájuk után ezt tudják mondani – és sokan, akik ennek hiányában az elfásultság, kiégés felé haladnak. Mit tegyünk, amikor kevés a jó élmény? Lehet-e a boldogságból „szokást” csinálni a munkánk során? Erre a kérdésre kerestük a választ egyik ügyfelemmel.

Tamás sokat és elkötelezetten dolgozik. Fontos, hogy teljesítsen a munkájában– és fontosak neki az otthoni családi kötelezettségei. Nem fiatal, kezd fáradni. Nem igazán tudja elhinni, hogy várhat rá más, mint szolgálatkészen, kissé fáradtan és kötelességtudóan megbirkózni a ritkán jövő jó és a gyakori fárasztó feladatokkal, napokkal. A coaching folyamata „lemásolja” ezeket a dilemmákat: barátságos, elfogadó és bizalmas a kapcsolatunk, de ritkák a találkozások és a megoldások előtt rendszeres „visszatáncolás” van. Nagyon sok a „de…” a beszélgetéseinkben. “Egymás mellett sétálva” lassan mégis formát öltenek beszélgetéseink. A személyes energiamenedzsment témakörén végig haladva beazonosítottunk néhány kritikus területet. Ezek az energiavámpírok: Tamás energiáit elszívó emberek, feladattípusok, szituációk, témák. Egy idő után rájövünk arra is, hogy van egy személyes paradoxonja is: míg nagyon elkötelezett a csapat iránt, addig a munkaköre a személyiségétől távolálló feladatokkal halmozza el. Hogyan lehet ezt feloldani? Mintha egy végtelen lépcsőn járnánk körbe – folyamatosan megyünk és mégsem haladunk. A kiégéshez vezető utat járja és járjuk. Energiákról, motivációról, célokról folyik a szó – és lehet, hogy a boldogságot keressük.

 

Új energiák új utakon nyerhetők!

A változáshoz energia és elkötelezettség szükséges. Nem elég a nyitottság és jószándék. „Ha az a cél, hogy Tamás megtalálja az energiáit a munkájában – akkor ezeket az energiákat meg kell találnunk a coachingban is!” – ilyesmik jártak a fejemben a legutóbbi találkozónk előtt. Ezért úgy döntöttem, az eddigieknél „férfiasabb” eszközöket fogok használni:

  • Keretek feszesebbé tétele: Jeleztem, hogy már csak 3 alkalom van korlátozott határidejű felhasználással.
  • Konfrontáció: Másrészt a coaching elején elmondtam, hogy szerintem maga a munka nem illik hozzá, és hogy tudom, hogy nem fog váltani. Ez ne legyen tabutéma kettőnk között és erre a helyzetre kell megoldást találni.
  • Pragmatikum: nincs több gondolkodás, hanem cselekszünk!

 

A szokássá tett boldogság

„Új energiák új utakon nyerhetők!” Ez a mottónk személyes energiamenedzsment programjainkon – és ez most is bejött. Végre haladtunk: másfél óra alatt sikerült kialakítani Tamás személyes energiamenedzsment-alapelveit! Mindezt ott kialakított új módszerrel. Mi történt?

 

5 lépés, 5 kérdés, 1 új szokás megalapozása:

  1. Energiavámpírok: kiválasztottuk a 3 legjobban zavaró energiavámpírt. Az egyik kiválasztott a „nagyfalat amőba-feladatok” voltak: feleslegesen elveszett a részletekben, a tökéletes megoldás kidolgozásában azoknál a nagyívű fejlesztési feladatoknál, amikor ő volt a felelős a teljes feladatért. Az eredmény sokszor túl későn készült el, túl részletes volt és általában kiderült, hogy közben más irányt vettek az igények.
  2. „Amikor jól megy” -sztorikat fogalmaztunk meg a változási területeken. Pl. „Túlságosan elveszek a részletekben” kulcsterületnél megtaláltuk, hogy „Feszes határidő esetén jó arányban mélyülök el a megoldások kidolgozásában”.
  3. Elcsíptük a megfelelő nyelvi stílust az alapelvekhez. Talán apróságnak tűnik, de ami a miénk, az nyelvi kifejeződésében is legyen a miénk! Van, akinek a kérdés jön be, vagy a jókívánság vagy éppen az utasítás. Ne legyünk sablonosak! „Indulás előtt pakoljak el!” „Rend van az asztalomon?” „Csak 5 perc pakolás – és már jöhet is az indulás!” Látszólag mindegy, hogyan mondjuk – de amikor szavakon keresztül szeretnénk megnyerni a tudatalattink támogatását, akkor figyeljünk az árnyalatokra. A stílus majdnem érzelem – és azt a tudatalattink már érteni fogja!
  4. Jöhetnek az alapelvek! Megfogalmazta azokat a dolgokat, amik erősen segítik a munka közbeni töltődését, és/vagy az elégedett munkavégzés érzését. Tamásnál 3 alapelv lett:
    • elmélyülős feladat végzése, ahol kiélheti az elejétől-a-végéig-megcsináltam élményét
    • „zizis” időszak után legalább 10 perc elmozdulás az irodából
    • szétfolyós munkáknál konkrét cselekvés (és nem csak előkészület, pakolgatás, tervezés)
  5. Hogyan lesz az önmagára figyelés szokássá? Megbeszéltük, mikor és hogyan fog naponta ránézni az alapelvekre. Hogyan tudatosítja magában, hogy mi volt a nap csúcseffektusa és evvel kellemesebbé tenni a nap(szak) lezárását.

 

Fokhagyma és kávé helyett lendítsd be magad!

Új technikánkkal Te magad is ki tudod alakítani a saját energia-listádat. Még egyszer: 5 lépés az energizált munkanaphoz:

  1. Energiavámpírok beazonosítása (emberek, témák, szituációk)
  2. „Amikor jól megy” -sztorik megfogalmazása
  3. Találd meg a szavaidat magadhoz!
  4. Mik az alapelveid? – fogalmazd meg
  5. Tedd szokássá őket!

Hogy sikerült? Mik a tapasztalataid? Várjuk tapasztalataidat új módszerünk használatáról, hogy beépíthessük energiamenedzsment programjainkba! http://ascon.hu/energiamenedzsment/)

Ui.: Én is elkészítettem a magam listáját. Mik segítenek nekem a munkámban megtalálni a boldogságot?

  1. Imádom a minőségi beszélgetéseket. Volt ma ilyen?
  2. Csináljak meg egy „nemszeretem” feladatot. Utána jó lesz!
  3. Valami kis újítás, fejlesztés, kreatívkodás? Na?

Még nem vált szokássá, de sokszor eszembe jutnak reggel. És akkor, amikor megtorpanok a lendületemben. És általában találok legalább egyre lehetőséget a nap folyamán. És amikor nem… Nos, a nap végén akkor is jólesik arra gondolni, hogy tettem valamit magamért. Ez pedig boldogság.

Scroll to Top