A Home&Office és a visszatérés Szuperhősök és belső parancsaink a változásban

 

Mostanra Dunát lehet rekeszteni cikkekkel, blogbejegyzésekkel, amik tudományos érvekkel és végeláthatatlan mennyiségű jótanáccsal, tippel árasztanak el bennünket arról, hogyan lehet túlélni a HomeOffice-t. Pontosabban a Home&Office-t, hiszen a karanténban mindenki egyszerre van otthon és sem térben, sem időben nem különülnek el a magánéleti és munkahelyi szerepeink. 

Bár rengeteg hasznos írás született a témában, és egyre jobban értjük a Home&Office világát – mégis újra növekszik bennünk a frusztráció. Hiszen pont mire elolvastunk mindent a témában, ami érdekelt és közben 10 millió pék és virológus országává váltunk, mehetünk is vissza az irodába. Persze lassan, szakaszosan, de a visszatérés tervezését és levezénylését már sok cég megkezdte. Tehát mire ebből a kibillent helyzetből döcögve és sokszor rögös úton, de kigördültek a hétköznapok, mire kialakult valamilyen rend a rendetlenségben, újabb húsbavágó változás következik.
Az sejthető, hogy az első időszakban a közösségi média felületei túlcsordulnak majd a szabadság mámorát tükröző posztoktól: az újra találkozásokkal, irodai szelfikkel, és persze az elmaradhatatlan ételfotókkal #nemenfoztem képaláírásokkal. De a kezdeti eufória után jön a nosztalgia a karanténról, a rohanás nélküli együttlétről, a plusz órákról, amiket alvással tölthettünk – és ki tudja, mi mindenről, amit most nem biztos, hogy látunk, értékelünk.
Mindegy azonban, hogy Home&Office vagy visszatérés, van néhány eszköz, aminek végig gondolása segíthet a húsbavágó változásokra való felkészülésben.

Belső parancsaink

A nehéz változások során az alkalmazkodásban a belső parancsaink a mi legfőbb irányítóink. Légy tökéletes! Légy erős, bírd ki! Szerezz örömet! Dolgozz keményen! Siess! És most még ez is: Fertőtleníts! Óvakodj másoktól!
Ismerős valamelyik? Ahogy a karanténban, úgy a visszatérésben is ezek a parancsaink működtetnek bennünket. Sokszor masszív, láthatatlan akadályt állíthatnak a rugalmas alkalmazkodás és a lelki egyensúly útjába. Máskor pedig engedélyeket adnak, segítenek: Kísérletezz! Mutass meg magadból többet! Merj hibázni!
Ha meghalljuk ezeket a belső hangokat és észrevesszük, melyikkel pakolunk magunkra extra terheket és melyikkel tudunk engedményeket adni, akkor nagy szívességet teszünk magunknak, hogy élhetőbb legyen ez az új, hibrid helyzet.

Észrevétlen szuperhősök

Evolúciós örökségünk, hogy negatív ingerekre erősebben reagálunk, mint a pozitívakra, hiszen utóbbin nem múlik a túlélésünk. Így könnyen vesszük természetesnek azt, ami működik, azt a sok mindent, amit mi működtetünk jól. Talán észre sem vesszük ezeket. Pedig, ha eléggé figyelünk, megérezhetjük a bennünk rejlő Superman, vagy Catwoman erejét.
Kérdezzük meg magunktól: Mi mindennel zsonglőrködünk egyszerre? Hogyan kezdjük az első kétségbeesés után a megoldást keresni? Milyen kreatív megoldásokkal hidalunk át és naponta hányszor váratlan és lehetetlennek tűnő helyzeteket? Hányszor maradtunk állva ebben a sosem tapasztalt tornádóban? Milyen válaszreakcióink vannak, amik automatizmussá váltak, vagy épp meghökkentően újszerűek még mindig? Ez csak néhány kérdés a sok közül, amit feltehetünk magunknak azért, hogy a válaszok csendes vállveregetéssé formálódjanak és erősíthessenek bennünket.

Nem vagy egyedül, kis Mukk, avagy kell egy csapat!

A belső erőforrások mellé külsőket is felsorakoztathatunk. Akár egy egész csapatot azokból, akik segítenek bennünket ebben a kibillent helyzetben. Ki az, akinek kiborulhatok? Ki az, akire támaszkodhatok? Ki az, akinek a zenéjét, podcastjait hallgatva, könyvét olvasva, filmjeit nézve feltöltődhetek? Ki az, akivel virtuálisan, vagy tisztes távolságból megihatok egy kávét? Vagy akihez konkrét tanácsért fordulhatok?
Nevezzem meg őket – legyenek akár valós vagy teremtett, ismerős vagy távoli figurák. Így lesz a személyes hadsereg része a kiboruláshoz a Kedvenc Unokatesóm, a segítséghez a JófejSzomszéd, a feltöltődéshez Madonna és Carrie Bradshaw és a kávézáshoz a távoli kedves ismerősökből álló KaranténBarát FB-csoportom.
Zárásként összefoglalva tehát: az életünket felforgató változásokban, ha tudunk egy kis távolságot nyerni, megtalálhatjuk azokat a belső és külső kapaszkodókat, amikre felhúzódzkodhatunk és átlendíthetjük magunkat a legnehezebb akadályokon.

Scroll to Top