Miért van az, hogy nagyon sok tehetséges ember elakad szakmai karrierjében?Elindulunk egy ígéretes pályaíven, jönnek a sikerek, aztán a még több munka. Beleteszünk rengeteg energiát, majd egyszer csak azt érezzük, hogy megfáradtunk, hogy nem tudjuk miért is vagyunk itt, s mire is vágyunk valójában. De azt biztosan érezzük, hogy „nem ez az”, még akkor is, ha kívülről minden olyan rendben lévőnek tűnik. Greg McKeown izgalmas írásában hívja fel a figyelmünket a jelenség mögött meghúzódó mintázatra és tesz javaslatot arra, hogyan rakhatunk rendet céljainkban, karrierünkben. A mögöttes mintázat az alábbi 4 fő fázisra bontható:
Miért van az, hogy nagyon sok tehetséges ember elakad szakmai karrierjében? Elindulunk egy ígéretes pályaíven, jönnek a sikerek, aztán a még több munka. Beleteszünk rengeteg energiát, majd egyszer csak az érezzük, hogy megfáradtunk, hogy nem tudjuk miért is vagyunk itt, s mire is vágyunk valójában. De azt biztosan érezzük, hogy „nem ez az”, még akkor is, ha kívülről minden olyan rendben lévőnek tűnik. 1Greg McKeown izgalmas írásában hívja fel a figyelmünket a jelenség mögött meghúzódó mintázatra és tesz javaslatot arra, hogyan rakhatunk rendet céljainkban, karrierünkben. A mögöttes mintázat az alábbi 4 fő fázisra bontható:
1. fázis: Amikor világosak és tiszták a céljaink, akkor ennek megfelelően dolgozunk, teszünk. Ha a világos cél tehetséggel párosul, akkor jó eséllyel a siker sem marad el.
2. fázis: Amikor sikeressé válunk egyre több lehetőségünk lesz, egyre több felé nyílnak ki ajtók. Ahogy a lehetőségeink megnövekednek, ezeket szeretnénk ki is használni.
3. fázis: Élvezzük a pörgést, a lehetőségeket jutalomként éljük meg, s elkezdjük gondolkodás nélkül kiaknázni őket. A lehetőségek jellemzően több irányból érkeznek, több irányba hatnak, ezért személyes energiáinkat meg kell osztani, többféle célt, ügyet kezdünk el szolgálni.
4. fázis: Ezeknek a diffúz erőknek a hatására elvesztjük azt a világos célt és irányt, amelynek a kezdeti sikereinket köszönhetjük.
Ismerős? Nézzük meg, mit tehetünk, hogy elkerüljük, vagy konstruktív módon átlendüljünk ezeken a helyzeteken.
1. Használjunk erősebb kritériumrendszert! Nézzünk egy példát erre: állunk a ruhásszekrényünk előtt, s ki akarjuk pakolni a felesleges dolgokat. Ha azt a kritériumot alkalmazzuk, hogy „Vajon ezt a ruhát fel fogom venni a közeljövőben?”, akkor jó eséllyel marad minden a szekrénybe, hiszen „talán” s „jó ehet ez még valamikor”. Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy „Valójában, szeretem én ezt a ruhát?”, akkor jó eséllyel ki fogunk dobálni jó néhányat és így teret adunk valami másnak, valami jobbnak. A karrierünkkel, tevékenységeinkkel kapcsolatosan is fel kell tennünk ugyanezt a kérdést. Gondolkodhatunk erről úgy is, mint egy keresőprogramról, amely az agyunkban működik: ha csak annyit írunk be a keresőbe, hogy „jó lehetőség”, akkor nyilván rengeteg dolgot kidob a rendszerünk. Ehelyett használjunk összetett keresést a következő 3 kérdéssel:
„Mi az, amit szenvedéllyel csinálok?”
„Mi az, amiben tehetséges vagyok?”
„Mire van szüksége a világnak körülöttem?”
Természetesen itt már nem lesz olyan nagy a találati arány, de olyan témát keresünk, amelyben a legnagyobb a andi bloghozzáadott értékünk. Amire céloznunk kell, az a közös metszet.
2. Koncentrálj a lényegire és engedd el mindazt, ami nem fontos! Sok minden meg tud változni, ha megadjuk magunknak az engedélyt arra, hogy elengedjük azokat a dolgokat, amelyek valójában nem számítanak. Csinálj egy alapos auditot az életedben! Vizsgáld meg, hogy melyek azok a régről hozott ötletek, tevékenységek, elvárások, amelyeknek ma már nincs jelentősége, haszna vagy értelme! Csak akkor kezdj bele egy új tevékenységbe, ha egy régi tevékenységgel felhagysz! Ez segít a prioritások és az energiáid kezelésében.
3. Vigyázz a birtoklási hatással! Kutatások bizonyítják, hogy ha valamit birtoklunk, akkor attól sokkal nehezebb megválnunk. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk magunktól, hogy „Mennyire értékes ez nekem?”, kérdezzük inkább meg magunktól azt, hogy „Ha nem lenne ez az enyém, mennyit fizetnék azért, hogy az enyém lehessen?”. Ugye mennyire más válaszok születnek? Ugyanez a kérdés a karrierlehetőségeinknél is. Ne azt kérdezzük, hogy „Mennyit ér az e lehetőség?” hanem azt, hogy „Ha nem lenne az a lehetőségem, mennyit adnék azért, hogy megkaphassam?”.2 Céltudatosan, eltökélten és stratégiailag kell a felesleges dolgokat kisöpörni az életünkből. S nemcsak egyszer-egyszer, hanem rendszeresen vizsgáljuk felül a tevékenységeinket.
Forrás:
http://gregmckeown.com/essentialism-the-disciplined-pursuit-of-less/
http://gregmckeown.com/blog/the-disciplined-pursuit-of-less-harvard-business-review/
