Mit tanultál abból, hogy napi 12-18 órákat dolgoztál az elmúlt fél évben? – tettem fel a kérdést egy coaching folyamat kellős közepén ügyfelemnek, egy húzós, nemzetközi projekt zárását követően. Ekkor már túl volt egy lebetegedésen és egy hetes valódi szabadságon (úgy rendesen, email mentesen).
„Azt erősítettem meg magamban, hogy szabad és kell nemet mondanom. Megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor a testem jelez: szédülök, rosszul vagyok, megbetegszem. Most már hallgatok a jelekre. Sőt, nem várom meg, amíg ilyen erős jelzést kapok. Hamarabb nemet mondok, figyelek arra, hogy mit és mennyit csinálok. Figyelek arra, hogy legyen pihenés és hétvégén már nem dolgozom.” Ő megtette az első lépéseket. Egy nehéz időszakot végigdolgozott, épségben megúszta. Sőt, talán élete egyik legnagyobb tanulásához segítette az élmény. Mindenkinek nehéz itt-ott nemet mondani.
Miért van ez?
- Mert félünk, hogy megbántunk valakit, hisz nem akarunk udvariatlanok lenni.
- Félünk, hogy akkor már nem is leszünk fontosak. Mert, ha lemondunk valamiről, akkor az végleges nemet jelenthet. Messze nagyobb a hatóköre, mint a mostani tárgynak.
- Félünk, hogy a nemmel a kapcsolatra is nemet mondunk (vagy legalábbis így éli meg az, akinek mondjuk) és sérül a kapcsolatunk.
- Félünk, hogy elszalasztunk valamit. Ezért inkább megcsinálunk olyat is, amit nem szeretnénk.
Coachingjaim során azt látom, hogy két dolog segít a valós változáshoz:
- Meglátok valami olyan vonzó jövőt, amit úgy, ahogy most működöm, nem tudok elérni.
- Megtapasztalom, hogy a jelen működésem valamiben szűk, vagy fájdalmas.
A célokból, vagy a fájdalomból erő születhet, ami képessé tesz a változásra.
Megtanulni nemet mondani az egyik legnagyobb ajándék, mit magadnak adhatsz. Valódi döntésekhez segít és időt ad ahhoz, hogy a számodra igazán lényeges dolgokkal foglalkozhass.
