A félelem a változás gyilkosa?
Mennyire használjuk ki lehetőségeinket és mi akadályoz meg bennünket a kibontakozásban? John Whitmore, napjaink egyik coach guruja, a GROW-modell megalkotója az elmúlt évek során több száz embernek két kérdést tett fel és a következő eredményeket kapta: Összes lehetőségünk hány százalékát használjuk ki általában? 40% Mi az elsődleges gátja annak, hogy ennél többet használjunk ki? A félelem.
Változásra kész: 2,5 % és hol vannak a többiek?
Hívhatjuk félelemnek, vagy akár kétségnek, fenntartásnak, bizonytalanságnak, kockázatnak – ez az érzés mindenkinél jelen van. A félelem a jövővel kapcsolatos bizonytalanságunkat jelzi, ez a dolga. De az már egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire van jelen a változás során! Segít ébernek maradni vagy haladásod gátjává válik?
Az emberek ebben különböznek. Hogyan? Everett Rogers 1962-ben publikált kutatásának eredményeit az innovációk elterjedéséről a változásmenedzsment átvette és ma is használja. E szerint az új dolgok iránt rögtön nyitott “Innovátorok” az érintetteknek mindössze 2,5 %-a. Az Innovátorok kezdeményezik leggyakrabban a változásokat vagy szinte kalandvágyó módon nyitottak az újszerű, bizonytalan, nem kipróbált, netalán egyenesen kockázatos dolgok iránt. A második hullámban csatlakozó úgynevezett “Korai elfogadók” is a 13,5 %-ot teszik ki. Őket követik a “Korai alkalmazók” – ha őket is megnyertük, akkor értük el a változás “átbillentéséhez” szükséges kritikus tömeget. Mi a tanulság? Ha elindítasz egy változást, és az érintettek nagy része nem lelkes – ez természetes! 85% ellenáll vagy kivár – ebből indulj ki, erre építsd fel a folyamatot. Ha téged érint egy változás (akár mások kezdeményezik, akár saját elhatározásból lépnél) és fenntartásaid, kétségeid vannak –fogadd el önmagadtól is, tényleg természetes!
“…Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.”
Hogy mit kezdesz a félelmeddel – na, ez az, ami már a te felelősséged. Sok eszköz van arra, hogyan lépj túl saját félelmeiden vagy éppen hogyan alakítsd át őket menedzselhető kockázattá. Ahogy weblapunkon is írjuk, a változás kezdetén a remény és a félelem mezsgyéjén mozgunk. Magabiztosság, bátorság és energia kell ahhoz, hogy felhúzzuk a vitorlákat és minden bizonytalansággal együtt kifussunk tengerre.
Engedd meg magadnak a félelmet és utána engedd el:
- nézz rá felülről humorral,
- nézz rá kívülről vagy időben távolról
- nézz a mélyére bátor empátiával önmagad iránt, értsd meg magad,
- idézz fel pozitív példákat, amikor te vagy más legyőzte,
- gondolj a célra, a lehetőségekre, amik várnak rád,
- lélegezz mélyeket és lazítsd el az izmaidat,
- lépj egyet, aztán még egyet, aztán még egyet…
- és miután már nemcsak a félelem irányít, fogadd el a helyzetet vagy oldd meg.
Változás = Magabiztosság, bátorság és energia
Erről szól a hónapok óta terjedő Dare to Change film. A félelmeinkről és az erőnkről, hogy legyőzzük. A változásban segítő társa lehetsz önmagadnak – de ez nem a “magányos harcos” -t jelenti. Merj másoktól segítséget kérni vagy mások segítségét elfogadni. Egy benned hívő barát, a nagymamád, a munkatársad – sokan, sokféle módon lehetnek segítő társaid. És lehet ez egy coach is,
- aki szakértő segítséggel gondolja végig veled a nehezen megbeszélhető helyzeteket,
- aki – hol empátiával, hol humorral, hol rólad szóló visszajelzésekkel segít megérteni önmagadat
- és aki – figyelmet, biztonságot és gyakorlati segítséget ad, hogy végig menni az utadon.
