“A világ változás, az élet felfogás dolga”

Endrei Kiss Judit
Endrei-Kiss Judit

Már régóta megtanultam, a változást nem lehet AKARNI.

A változás szenvedés, vajúdás, önmagunk jobb megismerése és újjászületés. A változás lényege nem az, hogy többet és jobban csináljuk mindazt, amit nem szeretünk, nem akarunk. A változás, amikor feltárjuk legmélyebb, legrejtettebb motivációinkat, megismerjük vágyainkat, majd ebbe az irányba mozdulunk. Csak kizárólag ebben az esetben lehet sikeres a változás. A változás legelsõ lépése, hogy felismered MIT szeretnél megváltoztatni. Aztán megváltoztatod.

Ilosvai Peter
dr. Ilosvai Péter

Hogy mit kezdünk a változással, az szerintem valóban felfogás kérdése.

Nem szeretem az olyan kifejezéseket, mint a „…semmi sem állandó, csak a változás…”, mert ezek nekem azt sugallják, hogy a változás önmagáért van. Amikor olyan kifejezéseket hallok, hogy „…azóta minden megváltozott…”, vagy „…semmit sem változtál…” arra gondolok, hogy nem vagyok egyedül, ha ódzkodom attól, hogy pusztán a változásért lelkesedjek. Miért is kellene? Biztonsággal csak utólag lehet rámondani egyik vagy másik változási folyamatra, hogy jól sült el. Az érintettek is inkább az eredményeknek örülnek és nem magának a változásnak. Mi lehet inspiráló egy olyan változásnál, ami még előttünk áll? Gyakorlatilag feladjuk azt, amiben eddig gyakorlatunk volt, nem lehetünk biztosak benne, hogy jól fognak elsülni a dolgok. Az olyan kijelentésekért viszont tudok lelkesedni, mint a „…meg akarom valósítani az álmaimat…”, „..el szeretnék érni valamit…”. Ezek viszont azt jelentik, hogy hozzá akarok tenni valamit a dolgokhoz, valami olyasmit szeretnék, ami még nem volt, ami nélkülem nem lenne a világban. Vagyis szeretnék változtatni valamit, és ha sikerül, már én sem az vagyok aki régen voltam, megváltoztam. Így már más ugye? Ezért gondolom, hogy felfogás kérdése.

Máté Barbara
Máté Barbara

Miért használunk idézeteket? Miért jó, hogy „valaki megmondja”? Ihlet? Támpont? Önigazolás? Frappánskodás, az imidzsünk része? Gyorsbölcselkedéshez könyv-és beszélgetéshelyettesítõ? Mit keresünk bennük?

Szabadok vagyunk a világról alkotott gondolatainkban és életünk megélésében. Ennek a szabadságnak a nyeresége, hogy tényleg dönthetünk saját változásainkról. Az ára a döntéseinkkel kapcsolatos nem áthárítható felelõsség felvállalása. És kinek mit hoz ez a szabadság? Inspirációt? Rémületet? Alapos megfontolást? Tettvágyat? Dühöt? Izgatottságot? Lefagyást? Felszabadultságot? – érzéseink különbözõ utat jelölnek ki számunkra a döntéseink meghozatalára. Van elég idő, elég információ, elég erőforrás, hogy feltárjuk a valódi lehetőségeket, végignézzük az alternatívákat? Sokszor nincs és mégis döntenünk, lépnünk kell. És keressük a támpontokat, útjelzőket, kapaszkodókat, inspirációkat – mert ahhoz, hogy a döntést tett kövesse, kell valami belső bizonyosságból fakadó energia. És ha éppen nincs más ezekhez, szerencsére itt vannak az idézetek, amik a valójában vágyott vagy a nehezen meghozott döntéseinkhez tudnak adni ihletet, támpontot, önigazolást, frappánsan hangzó válaszokat – és jó alkalmat egy kis gyorsbölcselkedésekre 🙂 .

István
Szilvási István

Evolúció – a változás természetes, és ez a folyamatos impulzus tartja fenn a világunkat.

A változásnak sok arca van: lehet váratlan, tervezet, rémisztő, lelkesítő. Életünkben szembe kell néznünk a változással, ha nem tesszük, csak pattogunk a világban. Ha azt akarjuk, hogy életünk ténylegesen a miénk legyen támogatni, alakítani, kezdeményezni kell értékeket teremtő változásokat magunkban, és magunk körül. Csak egy életünk van.