Harc a “silósodás” ellen

Az elmúlt években több nagyvállalatnál mértem fel a szervezeti egységeik munkájával kapcsolatos elégedettséget. Nem a termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatos elégedettséget, hanem azt, ahogyan egymás munkáját megítélik a cégen belül.

Olvassa tovább a Harc a “silósodás” ellen című cikkünket!

Malév stratégiák: dínó vagy pillangó?

Ki fog ezentúl “szállni a rendelkezésünkre”?

Fiatal koromban imádtam a Malévet…
Olyan “modern, csillogó, nagyvilági” volt a Kádár rendszerben. Kontraszt az akkori kopott, szürke budapesti bérházakkal szemben. Olyasmi volt, amit a rendszerváltás után sem akartunk eldobni, ami ugyanúgy trendi maradt a ránk köszönő nyugati világban. A miénk, olyan, mint a nagy visszatérő, a Tisza Cipő. És most lehet, hogy vége… Olyan ez nekem, mint az előttem lévő generációnak Cseh Tamás elvesztése.

Olvassa tovább a Malév stratégiák: dínó vagy pillangó? című cikkünket!

Mi kellene ahhoz,

…hogy gazdasági válság idején növekedjen a vállalat?

 

Ilosvai Péter blogja, Rita McGrath írása alapján

Első hallásra a cím “paradoxon gyanús”, hiszen a gazdasági válság alapvetően a csökkenésről és nem a növekedésről szól.

Olvassa tovább a Mi kellene ahhoz, című cikkünket!

Leadership a családban…mit tehetek, ha nem alkalmazhatom az empowermentet?

Az Ascon kabalaállata

Körülbelül egy hete megérkezett családunkba egy kis bohóc, Olivér, a tíz hetes bichon havanese személyében. Oli azonfelül, hogy családtag, céges csapatunk kabalaállataként is funkcionál. Munkatársaim nyaggattak is, tegyek fel egy posztot a facebookra, de közgazdász férfiként kevéssé akaródzik „édibédi kutyus, olyan mint egy plüssmaci” típusú fotókat kommentelni. Kiváltképp, amikor a plüssmacitól való megkülönböztető stratégiájának alapja, hogy meleg, puha, erős szagú jelet hagy a nappali szőnyegén.  

Elmondom inkább, hogyan lettem egy teljesen lenyugodott gazdi a kezdeti idegroncsból, Olvassa tovább a Leadership a családban…mit tehetek, ha nem alkalmazhatom az empowermentet? című cikkünket!

Inspirációs est a változásról

2011. január 28-án este több, mint 150-en gyűltünk össze a Momentán Töltőállomáson. A színházterem zsúfolásig megtelt, a késők pótszékeken ültek a színpad előtt. Közösen élveztük a Momentánnak a „változás” téma köré szervezett improvizációit, ettük Horváth Kati házilag készített finomságait, kortyoltuk a finom borokat…

Az estét azért szerveztük, hogy hitvallásunknak megfelelően energiát és feltöltődést adjunk partnereinknek. Még 2010 novemberében, az Ascon Consulting megalakításának első hónapjában elhatároztuk, hogy evvel az eseménnyel töltünk – és töltekezünk. Nagy örömöt jelentett számunkra, hogy ennyi kedves személyes és üzleti ismerősünk élt a lehetőséggel. Sokan elmondták, hogy bizony egy ilyen hideg péntek estén nehéz volt eljönni … és a fáradtságra milyen jó ellenszer a nevetés, a kellemes étel és az ismerősökkel való kötetlen találkozás… A sok jókívánság, baráti bíztatás, amit vendégeinktől kaptunk, nekünk is sok energiát adott! Köszönjük!

Reméljük, hogy most már hamarosan kevésbé lesznek csípősek az esték, de azért nem árt újra felidézni, hogyan is éreztük magunkat így együtt. Energiát, magabiztosságot és inspirációt kívánunk mindenkinek, mert változások itt vannak körülöttünk – a mi döntésünk, hogy mit kezdünk velük.

Ez a videó a csapatunk bemutatkozásáról készült:

A stratégia nem feltétlenül a racionális céltudatosság vállalati megtestesülése

Mintzberg konyv - Strategiai szafari
Mintzberg: Stratégiai szafari - lektorálta dr. Ilosvai Péter

Számomra stratégiában sokáig Porter volt az etalon. Aztán kaptam egy felkérést, Mintzberg Stratégiai Szafari könyvfordításának szakmai lektorálására.

Az ilyen típusú munka azért jó, mert miközben az ember az eredeti és a magyar szövegeket bogarássza, óhatatlanul is elmélyed a mondanivalóban. Elmélyedtem. És mire a szövegek végére értem, már nem volt többé etalon sem Porter sem más. Mert kénytelen voltam elfogadni, amit ez a könyv mond: a stratégia nem feltétlenül a racionális céltudatosság vállalati megtestesülése.

Mindez elsőre talán megdöbbentő , hiszen a célok kitűzésével, piaci pozíció Olvassa tovább a A stratégia nem feltétlenül a racionális céltudatosság vállalati megtestesülése című cikkünket!

“A világ változás, az élet felfogás dolga”

Endrei Kiss Judit
Endrei-Kiss Judit

Már régóta megtanultam, a változást nem lehet AKARNI.

A változás szenvedés, vajúdás, önmagunk jobb megismerése és újjászületés. A változás lényege nem az, hogy többet és jobban csináljuk mindazt, amit nem szeretünk, nem akarunk. A változás, amikor feltárjuk legmélyebb, legrejtettebb motivációinkat, megismerjük vágyainkat, majd ebbe az irányba mozdulunk. Csak kizárólag ebben az esetben lehet sikeres a változás. A változás legelsõ lépése, hogy felismered MIT szeretnél megváltoztatni. Aztán megváltoztatod.

Ilosvai Peter
dr. Ilosvai Péter

Hogy mit kezdünk a változással, az szerintem valóban felfogás kérdése.

Nem szeretem az olyan kifejezéseket, mint a „…semmi sem állandó, csak a változás…”, mert ezek nekem azt sugallják, hogy a változás önmagáért van. Amikor olyan kifejezéseket hallok, hogy „…azóta minden megváltozott…”, vagy „…semmit sem változtál…” arra gondolok, hogy nem vagyok egyedül, ha ódzkodom attól, hogy pusztán a változásért lelkesedjek. Miért is kellene? Biztonsággal csak utólag lehet rámondani egyik vagy másik változási folyamatra, hogy jól sült el. Az érintettek is inkább az eredményeknek örülnek és nem magának a változásnak. Mi lehet inspiráló egy olyan változásnál, ami még előttünk áll? Gyakorlatilag feladjuk azt, amiben eddig gyakorlatunk volt, nem lehetünk biztosak benne, hogy jól fognak elsülni a dolgok. Az olyan kijelentésekért viszont tudok lelkesedni, mint a „…meg akarom valósítani az álmaimat…”, „..el szeretnék érni valamit…”. Ezek viszont azt jelentik, hogy hozzá akarok tenni valamit a dolgokhoz, valami olyasmit szeretnék, ami még nem volt, ami nélkülem nem lenne a világban. Vagyis szeretnék változtatni valamit, és ha sikerül, már én sem az vagyok aki régen voltam, megváltoztam. Így már más ugye? Ezért gondolom, hogy felfogás kérdése.

Máté Barbara
Máté Barbara

Miért használunk idézeteket? Miért jó, hogy „valaki megmondja”? Ihlet? Támpont? Önigazolás? Frappánskodás, az imidzsünk része? Gyorsbölcselkedéshez könyv-és beszélgetéshelyettesítõ? Mit keresünk bennük?

Szabadok vagyunk a világról alkotott gondolatainkban és életünk megélésében. Ennek a szabadságnak a nyeresége, hogy tényleg dönthetünk saját változásainkról. Az ára a döntéseinkkel kapcsolatos nem áthárítható felelõsség felvállalása. És kinek mit hoz ez a szabadság? Inspirációt? Rémületet? Alapos megfontolást? Tettvágyat? Dühöt? Izgatottságot? Lefagyást? Felszabadultságot? – érzéseink különbözõ utat jelölnek ki számunkra a döntéseink meghozatalára. Van elég idő, elég információ, elég erőforrás, hogy feltárjuk a valódi lehetőségeket, végignézzük az alternatívákat? Sokszor nincs és mégis döntenünk, lépnünk kell. És keressük a támpontokat, útjelzőket, kapaszkodókat, inspirációkat – mert ahhoz, hogy a döntést tett kövesse, kell valami belső bizonyosságból fakadó energia. És ha éppen nincs más ezekhez, szerencsére itt vannak az idézetek, amik a valójában vágyott vagy a nehezen meghozott döntéseinkhez tudnak adni ihletet, támpontot, önigazolást, frappánsan hangzó válaszokat – és jó alkalmat egy kis gyorsbölcselkedésekre 🙂 .

István
Szilvási István

Evolúció – a változás természetes, és ez a folyamatos impulzus tartja fenn a világunkat.

A változásnak sok arca van: lehet váratlan, tervezet, rémisztő, lelkesítő. Életünkben szembe kell néznünk a változással, ha nem tesszük, csak pattogunk a világban. Ha azt akarjuk, hogy életünk ténylegesen a miénk legyen támogatni, alakítani, kezdeményezni kell értékeket teremtő változásokat magunkban, és magunk körül. Csak egy életünk van.