Blogbejegyzéseink

Avagy igaz-e az energiamegmaradás törvénye szervezeti kereteken belül?

„…Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.” – Csernus Imre

Ez egyre erősödő munkaerő mobilitás, a gazdaság és környezet gyorsabb és gyorsabb változása, valamint a folyamatos szervezeti átszervezések következményeként a szervezeti struktúrák mára már sokkal dinamikusabbak, azaz kevésbé merevek és kiszámíthatóak, mint az akár 10-20 évvel ezelőtt természetes volt.        
Éppen ezért a vezetés, a hatalom és befolyás már nem a hierarchikus struktúrákban érhető tetten, sokkal inkább a szervezeti hálózatokban. Itt láthatjuk meg a szervezet erejét: képes-e arra, hogy odavonzza a legjobbakat, megtartsa őket és a mindennapokban energizálja őket.


Eddig blog-bejegyzéseinkben sokat foglalkoztunk azzal, hogy miért fontos a személyes energiamenedzsmentünk, milyen tipikus energiavámpír tevékenységek ölik energiáinkat nap, mint nap, írtunk tipikus hibáinkról és bemutattunk egy több száz fős mintán felvett magyar energia gyorsdiagnózist is. Most eggyel távolabbra lépünk és azt vizsgáljuk, hogy mindennapjainkban mit jelentenek az energiát adó kapcsolatok.

Egy pillanatra azonban álljunk meg: gondold végig, nevezd meg azokat, akikkel szeretsz együtt dolgozni, akikkel egy-egy megbeszélés feltölt és akikkel úgy érzed: szárnyalhatsz. Mit ad neked egy ilyen munkakapcsolat? Mitől más velük dolgozni? Te mennyire energizálsz másokat? Te mennyire energizálsz másokat?  

          
W. Baker, R. Cross és M. Wooten Positive Organizational Network Analysis and Energizing Relationships című cikkükben egy 7 szervezetre kiterjedő szervezeti energia kutatásukról számolnak be.[1] E kutatás egyik legizgalmasabb része magának az energiát adó kapcsolatoknak a definiálása.[2] 
A kutatásban résztvevő szervezetek munkatársai egy strukturálatlan interjún vettek részt, ahol egyrészt arra kérték őket, hogy írják körül azt a jelenséget, hogy „energizáló kapcsolat”, másrészt meséljenek arról, hogyan hat rájuk egy ilyen kapcsolat. A következőkben a tipikus válaszokat olvashatjátok:

 

Jelenlét: "E kapcsolatban tényleg ott vagyok"

A kutatásban résztvevők 95%-a azt jelezte vissza, hogy egy energizáló kapcsolatban kognitív szinten sokkal inkább elkötelezettek és jelen vannak, a kapcsolatban lévő párbeszédekre pedig sokkal érzékenyebbek és figyelmesebbek.        
Majd mindenki beszámolt arról, hogy az energizáló kapcsolatnak komoly fizikai hatása is van. Hatással van a modulációra, a szemkontaktusra és a gesztusokra is. Ahogy egyik résztvevő megfogalmazta:     
„Egyszerűen csak jobban „ott” vagyok. Fizikailag jobban rápörgök, izgatott és intenzívebb vagyok, valahogy sokkal ráhangoltabbnak érzem magam a témára. Azt hiszem, hogy ez a felpörgött állapot átjön a hanghordozáson és a testbeszéden is. Mindezek valahogy együttesen megmutatják azt, ahogy érzem magam és egyszerűen megfertőznek másokat is” (részlet a cikkből)

 

Információk, innovációk: "Ezek a megbeszélések elkötelezetté tesznek az ötletekben és változásokban"

A résztvevők beszámolója szerint egy ilyen kapcsolatban az információk nagyobb figyelmet kapnak, gyorsabb és alaposabb azok feldolgozása is. Hozzátették, hogy a felmerült ötleteket nagyobb valószínűséggel jegyezték meg és kötötték össze más korábbi ötletekkel, melyekből akár újítások, innovációk is születtek. A kapcsolat minősége segítette elő az „adok-kapok” jóízű megbeszéléseket a szervezeten belül.         
„…biztos vagyok benne, hogy tényleg gyorsabban és jobban gondolkozom. Szerintem többre emlékszem és több kapcsolódást tudok behozni, ami nagyon energizáló dolog.” (részlet a cikkből)

 

Elkötelezettség: "Vállalom, csinálom, mert lelkesedem"

Minden résztvevő visszajelzése szerint ezek a kapcsolatok lelkesedést és rajongást hoztak elő belőlük, ami igen elkötelezetté tette őket a problémamegoldás folyamatában. De tegyük félre a szervezeti kérdéseket: ezek az energiát megjelenítő kapcsolatok nem csak üzleti kérdésekben, hanem karrier, vagy személyes dilemmák esetén is elkötelezettséget mutattak. Az elkötelezettség abban is megnyilvánult, hogy a megbeszélés után mindenki tudott és akart plusz energiákat beletenni a megoldásba: akár hosszabban dolgoztak, vagy késő este is visszatértek a kérdésre.

Az eredmények magukért beszélnek: az energiák táplálják a szervezet jövőjét, innen indulnak változások, ezen keresztül alakul ki az elköteleződés. E kapcsolatok segíthetik és akár hiúsíthatják meg a beilleszkedést, vagy a tudástranszfert. Érdemes vele foglalkozni. Úgy tűnik, hogy az E igenis tud változni.

[1] Kim S. Cameron, Jane E. Dutton, és Robert E. Quinn szerkesztésében megjelent: Positive Organizational Scholarship (Foundations of a New Discipline)            
[2] A kutatás úttörő a tekintetben, hogy elsőként egyesíti a pozitív pszichológiai kutatások és a szervezeti hálózatkutatás eredményeit, keresve a kapcsolódásokat és a további még kiaknázatlan területeket.