Blogbejegyzéseink

Coachként dolgozva többször előfordult, hogy elakadtam egy coaching folyamatommal.

Ez mindig nagyon nehéz, frusztráló helyzet. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor örvénybe kerülök, egyre jobban húz lefelé a mély és úgy érzem nem látok kiutat belőle, nem tudom merre, hogyan tovább.

Az a feltételezésem, hogy ezzel az időnkénti elakadással nem vagyok egyedül, sokan járunk hasonló cipőben. Felmerül a kérdés, hogy vajon ilyenkor coach kollégáim igénybe veszik-e a szupervízió lehetőségét? Mert az nem feltétlenül kellemes, de egy rendkívül hasznos folyamat.

Én Ilyenkor mindig felkeresek egy szupervizort, aki segít más szemmel, más szemszögből ránézni a helyzetre és így tovább tudok lendülni az elakadáson.

 Mi is az a szupervízió?

A Wikipédia két megközelítést is ad hozzá:

  • „A szupervízió módszeresen strukturált tanulási folyamat, amely a szupervizált szakmai tapasztalatára reflektál, a szupervizor a folyamat kereteiért felelős, a szupervizált pedig a tanulási céljáért.
  • A szupervízió olyan speciális szakmai személyiségfejlesztő módszer, amelynek alkalmazása nélkülözhetetlen a segítő foglalkozásúak– köztük a szociális területen személyes gondoskodást végző szakemberek – hivatásgondozásában, saját mentálhigiénéjébenszakmai továbbképzésében és munkájának minőségbiztosításában.”

A szupervízió tehát...

…olyan szakmai támogatás, ahol az önreflexión van a hangsúly. Az önreflektív munka középpontjában a szakmai személyiség áll. Célja a szakmai kompetencia és hatékonyság növelése. Elősegíti az intervenciós lehetőségek tudatosítását és támogatja a felek hatékony együttműködését.

 Nem mindig rózsaszín…

Most egy olyan team coaching esetemet osztom meg, ahol a szupervizor szerepe különösen értékes volt és egészen más megvilágításba helyezte a történteket.

Így lettünk közellenség

Team coach párommal egy 2 napos folyamatot csináltunk. A második nap végén úgy álltunk fel, hogy egyéni szinten történtek kisebb felismerések, ugyanakkor az is egyértelmű volt számunkra, hogy a csapatszintű transzformáció nem történt meg.

Ráadásul a résztvevők úgy élték meg a folyamatot, hogy rendkívül nehéz volt, nem szerették, és nem kívánnak még egy ilyenben részt venni.

Team coach társammal elkezdtük közösen elemezni az intervencióinkat, a résztvevők reakcióit, végiggondoltuk, hogy mit tehettünk volna másképp, hogyan lehetett volna ez a két nap még eredményesebb, de nem igazán jutottunk előre. Úgy gondoltuk, hogy mindent megtettünk, amit ebben a helyzetben lehetett és nem volt ötletünk arról, hogy mitől lehetettünk volna sikeresebbek. Ekkor döntöttünk úgy, hogy elvisszük az esetet szupervízióba.

Két kérdésre választ kellett találnunk

  • mire nem láttunk rá a csapat működésében
  • mi miatt lettünk „közellenség”?

 

Az első felismerés

Az első kérdés kapcsán a következő jelenséget fedeztük fel szupervizorunk segítségével.

Kétféle működést ismer a csapat:
- vagy harmóniában, összesimultan, konfliktusmentesen együtt vannak
- vagy egyéni szinten magába zárkózik mindenki, nem beszélnek egymással, magukba fojtanak minden haragot, érzést, nehézséget.

Rájöttünk: fontos megtanulniuk, hogy hogyan tudnak úgy eltérő véleményt megfogalmazni egymásnak, hogy az építő jellegű és befogadható legyen. Ezzel érdemes a folyamatban tovább mennünk.

A második válasz

Más megvilágításba kerültünk, mint „közellenség” is. Azáltal, hogy felszínre hoztunk sok év óta mélyen eltemetett sérelmet, felsejlett az a lehetőség, hogy a csapatból valaki kiválik. Ettől az ismeretlentől való félelem aktivizálódott. Mi lettünk ennek a lehetőségnek a megtestesítői és ezáltal a „közellenség”. Ugyanis, ha mi közelebb jövünk, akkor megtörténhet, hogy a csapat szétesik.

Miután a harmadik szempár segítségével megláttuk ezt a két lényeges jelenséget, sokkal bátrabban, lehetőségekkel felvértezve folytatjuk tovább a csapattal a közös munkát.

A folyamat végeztével mi is mérleget vontunk

A szupervízió hatása olyan, mintha újra kapnék levegőt. Kiszabadulok az örvényből, és látom, hogy mi az az irány, amit érdemes tovább vinnünk a csapattal.

Azért írtam mindezt le, mert biztos vagyok benne, hogy ha eljut azokhoz a gyakorló coach olvasókhoz, akik már kerültek hasonló szituációba meríthetnek a mi történetünkből is. Előfordulhat, hogy csak a külső szem segítségével fordíthatod jó irányba a folyamatot, máskülönben maradsz „közellenség”.

Kérjetek szupervíziót, ha ti is úgy érzitek, hogy nem tudjátok „merre tovább”, vagy ha úgy érzed a folyamat rossz irányba halad, estleg személyes kudarcként élted meg valamelyik beavatkozásod.

Nem lesz mindig kellemes, vagy rózsaszínű leányálom, de a szupervíziós folyamat végén szakmai magabiztosságot nyerhetsz a segítő bevonásával.

https://www.linkedin.com/in/anett-k%C3%A1konyi-pcc-4941832a/