Blogbejegyzéseink

Azt, hogy „nem tudom”, egyre könnyebb kimondani. Olyan időket élünk, hogy nem tudjuk, mi következik, nem tudjuk, mi a jó stratégia, nem tudjuk meddig tart, nem tudjuk, mit hoz a jövő.

És álljunk is meg ezzel a nem tudással egy pillanatra.

Mennyi-mennyi küzdelem magunkkal megvívni a harcot, hogy nem kell mindent tudni. Hogy nem kell mindent előre megtervezni, millió és egy megoldással bírni a kiszámíthatatlan jövőre. Hogy vezetőként nem kell mindenre tudnom a választ. Hogy oké vagyok úgy is, ha nem tudok mindent, vagy nem kontrollálok mindent.

A COVID egy óriási engedélyt adott nekünk: a nem tudás engedélyét.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ezt az embert Szilveszternek nevezték el a szülei. Biztosan nem ismerték azt a latin mondást, hogy nomen est omen. A nevünkben hordozzuk a sorsunkat és ha ezt Szilveszter tudta volna, biztosan tiltakozik ez ellen a névválasztás ellen. Lehet, a biztonság vagy az állandóság nevek közül választott volna, de sajnos ilyen nevek nem szerepeltek a naptárban és amúgy sem volt módja választani.

Hősünk mit sem sejtve viselte ezt a baljóslatú nevet. Miért volt ez a név baljóslatú? Ennyire azért ne vágjuk a dolgok elébe, ismerjük meg inkább jobban Szilvesztert, ha már ő lett történetünk főszereplője. Ez a daliás úr, minden reggel azonos időben a vekker csörgésére ébredt és hozzálátott reggeli teendőinek elvégzéséhez. A kávét feltette főni és már békésen kotyogott a tűzhelyen. A tisztálkodás, öltözködés és reggeli kávé elkortyolgatása után Szilveszter elköszönt kedvesétől és a gyerekeitől és munkába indult. Naptárjában sorjázó feladatait sorjában elvégezte. Akadtak ugyan néha értetlenkedő ügyfelek vagy munkatársak, de ezeken a nehézségeken hősünk gördülékenyen átjutott.

 

 

Mostanra Dunát lehet rekeszteni cikkekkel, blogbejegyzésekkel, amik tudományos érvekkel és végeláthatatlan mennyiségű jótanáccsal, tippel árasztanak el bennünket arról, hogyan lehet túlélni a HomeOffice-t. Pontosabban a Home&Office-t, hiszen a karanténban mindenki egyszerre van otthon és sem térben, sem időben nem különülnek el a magánéleti és munkahelyi szerepeink.